Száguldás az éterben

Noncsi

Ahogy a liftben végignéztem magunkon, elégedetten elvigyorodtam. Ez a többieknek is feltűnt, szóval kérdő pillantások áradatát kaptam a mosolyomért cserébe.
- Elárulnád, hogy miért vagy ilyen elégedett? – kérdezte meg végül Lau nevetve.
- Természetesen. – bólintottam komolyan. – Csak az jutott eszembe, hogy sikerült úgy kicsípnünk magunkat, hogy nem nézünk ki útszéli ribancnak, de azért nagyon meglepődnék, ha a férfi társadalom jeles képviselőiből nem váltanánk ki semmilyen látható reakciót.
- Nooonncssiiiii – zúgott fel a kórus, majd nyílt a liftajtó. Két férfi szállt be a liftbe. Flavio Briatore és Fernando Alonso. Mindkét hímnemű férfiegyed megállt egy csöppet az ajtóban és döbbenten vizslatott minket.
- Hódolatom hölgyeim! – bókolt Flavio, az olaszok egyik legvénebb kéjence. Mármint Berlusconi után. Pfujj.
- Uraim.. – bájolgott Es mindannyiunk nevében. Persze miután a férfiak hátat fordítottak nekünk a liftben, a csajszi ránk vigyorgott. Értettük a célzást. Kivéve talán Laut, aki kissé megütődve állt, mintha földbe gyökerezett volna a lába. Majd megrázta magát és ő is csatlakozott a ZiZi FM vigyorhoz.

Szerencsére a liftből pár perc után kiszabadultunk, ami nem is volt annyira ellenünkre. 6-an voltunk bent abban a felvonóban, úgyhogy egy csöppet sérült az intimszféránk. És a két mediterrán úriember előtt azért mégsem beszélhettük ki a női témákat… Ami a reklámok szerint a hüvelygombát és a menopauzát jelenti, szerintünk viszont inkább a „Ki a leghelyesebb F1-es pilóta?” kérdéskör megvitatását tartalmazza.
Bár ez is egy olyan téma, amiben sosem fogunk dűlőre jutni..
- A Szépszeműmmel senki sem ér fel! – toppantott Solya durcás vigyorral, épp a buli helyszínének bejáratában. Éppen az egyik kedvenc számom ment, Pitbulltól a Hey Baby. Páran felénk fordultak, mi pedig szakadtunk a nevetéstől. Elkaptunk egy arra járó pincért, így egy-egy pohár pezsgővel gazdagabbak lettünk.
- Na de az orrával sem! – füstölgött a maga csendes módján Es.
- Mert Jaime baba tojáshéjas feneke annyival jobb. – nyújtotta kedvenc zenei szerkesztőnkre nyelvét a programigazgatók gyöngye. Majd Solya ránk pillantott. Mármint Lau-ra és szerény személyemre. – Nektek mi a véleményetek? Ki a leghelyesebb tesztoszteron-bomba a mezőnyben?
- Kimi! Alonso! – vágtuk rá Lauval egyszerre és összevigyorogtunk.
- Na jó.. Szerintem hanyagoljuk a témát. – mosolyodott el Es. – Főleg azért, mert kedvenc és egyedülálló főnökasszonyunk integet nekünk a bárpult mellől.
- Lina? – hökkentem meg. Ekkor váltott számot az aktuális dj. Barbra Streisand.. Másik kedvencem. – Mikor érkezett?
- Ki tudja mikor szállt le a repülő szőnyege? – vont vállat Lau, majd nevetve a bárpulthoz indultunk. – Szia Lina!
- Sziasztok lányok! – köszönt a főnökasszony. – Csak azért ugrottam be a bulira, hogy megdicsérjelek titeket. Most volt az első „éles” bevetések versenykörülmények között és nagyon jól teljesítettetek!
- Köszönjük szépen. – köszöntük meg elégedetten a hízelgő szavakat.
- És mit terveztek a következő két hétre? – érdeklődött tovább Miss Ascari.
- Két napig csak aludni fogok. – közöltem vele mosolyogva, míg a többiek bólogattak.
- Rendben, de utána próbáld meg valamelyik nagy halat beszervezni. A rajongók Alonsot, Raikkönent, Kubicát követelik a mikrofon mögé. – figyelmeztetett.
- Tudom. – sóhajtottam nagyot. – A lengyelt még csak-csak sikerül leszerződtetnem pár adásra, már felvettem ebben az ügyben a Renault-val a kapcsolatot. Úgy néz ki, hogy amíg fel nem épül a bordatöréséből, ki fog járni a futamokra, és megfigyeli a csapat működését. Közben pedig lesz ideje az állandó vendégeskedésre, ami azt jelenti, hogy pár futam erejéig délutánonként mint szakértő kommentátor lehetséges, hogy csatlakozni fog hozzánk.
- Tényleg? – döbbent le a másik három lány. Nekik ezt még nem mondtam.
- Bizony. – vigyorogtam rájuk. – Meglepetésnek szántam.
- Hát sikerült! – hörrent Solya.
- Ez nagyszerű hír! Szép munka Noncsi! – gratulált Lina. – De a másik két pilóta közül is próbáld meg beszervezni az egyiket legalább. Mégpedig a következő nagydíjra.
- Rendben. – sóhajtottam nagyot újfent. Ennél nehezebb dolgot nem is kérhetett volna. Hiába kajtattam a menedzsereik, csapatfőnökeik után, vagy próbáltam volna lesből elkapni magukat a pilótákat, úgy vigyáztak rájuk, mint a hímes tojásra! Egyszerűen lehetetlen volt! – Más ötletem is lenne Lina. Mit szólnátok hozzá, ha a rádiónak lenne egy blogja? Ott pedig minden egyes interjút feltennék lefordítva arra a 7 nyelvre amit beszélek, és így a tartalom még tágabb réteghez elérne..
- Szerintem ez is egy nagyon jó ötlet. – pislogott Lau.
- Egyetértek! – egyezett bele az újabb plusz munkába Lina. Minek találok ki még feladatokat magamnak?? – Most pedig elég volt a munkából. Irány bulizni. Kápráztassátok el a srácokat! – kuncogott Lina, majd miután mindannyiunknak rendelt egy-egy tequilát, elhajtott minket a bártól.

Megfogadtuk közkedvelt főnökasszonyunk tanácsát és belevetettük magunkat a buli sűrűjébe. Egész jól éreztük magunkat ahhoz képest, hogy arra számítottunk, páriák leszünk itt, mivel a médiát képviseljük.
De szerencsére nem így volt. A fiatal újoncok körénk gyűltek és mivel a teszteken elég sokat dumáltunk két interjú között is, felkértek minket táncolni vagy egyszerűen csak álltak körülöttünk és ontották a poénokat illetve a szexista beszólásokat.
Nem szívtuk mellre, félve attól, hogy melltartó-pántjaink a végén megadnák magukat.
Inkább próbáltunk a zenére összpontosítani, és minél kívánatosabban mozogni rá, bízva abban, hogy ezzel azért okozunk pár kellemetlenül szűk percet a fiataloknak. Ez sikerült is, mivel a zene úgymond alánk játszott.
Kedvenc dj-énk, úgy mint Jaime Alguersuari Shakira Loca című számával indított, ami lehetőséget adott némi hastánc produkcióra. Itt már nem csak Sergio és Maldonado valamint a többi tejfelesszájú lesett minket tátott szájjal, hanem néhány tapasztaltabb pilóta is.. És a magam részéről be kell valljam, hogy élveztem a figyelmet.

Régóta nem volt már pasim és kissé hiányzott mostanában az életemből a férfiak figyelme. Ebben a percben egy Enriqe Iglesias számot kevert be a pódium harmadik fokát megszerző spanyol pilóta, így mi is ritmust váltottunk, máshogy kezdtük el a fenekünket rázni, és a csípőnket mozgatni, de a felhördülő hangokból ítélve ez a módszer sem volt kevésbé hatásos. Annyira beleéltük magunkat a táncba, hogy az valami hihetetlen. Közben Jaime jobbnál jobb zenéket kevert be, úgy mint Axwell-től az In the air remixet vagy Lady Gagától az Alejandro techno remix változatát.. Lauval nem is bírtuk sokáig.
- Csajok, mi most teszünk egy kétbetűs kitérőt. – adtam Es és Solya tudtára, akik továbbra is önfeledten buliztak.
- Okés. – vigyorogtak ránk. – Siessetek vissza drágaságok. Nélkületek nem teljes a négyes fogat.
- Rendben. – bólintott Lau nevetve, majd a női szakasz felderítésére indultunk.

Szerencsére viszonylag hamar megtaláltuk a női mosdót így nemsokára megkönnyebbülhettünk. Rendbe hoztuk kicsit zilált állapotban lévő frizuránkat, ha már egyszer olyan helyen jártunk, ahol tükör is van. Ugyanígy a sminkünket is rendbe szedtük. Miután végeztünk a tollászkodással, elindultunk a kis félhomályos folyosón vissza, a táncterembe. Már messziről hallottuk, hogy ezúttal David Guetta – Memories című száma megy, így megszaporáztuk a lépteinket.
Csakhogy nem várt akadályokba ütköztünk. Két egymásnak feszülő férfit láttunk meg a folyosó végén. Bár még nem fajult tettlegességig a helyzet, azonban ahogy egyre közelebb értünk hozzájuk, hallhattuk az ordibálásukat. És azt is felfedeztük, hogy ez a két egymásra igen dühös ember nem más, mint az általam becserkészendő Fernando Alonso és Kimi Raikkönen.
Lauval teljesen ledöbbentünk. Még életünkben nem láttuk ennyire kikelve magukból a kedvenceinket. Ha a helyzet súlyossága nem vágott volna kissé fejbe minket, könnyen azt hihettük volna, hogy mindkét hím megveszett.
- Azért mert béna vagy, ne rajtam verd le a port Raikkönen! – dühöngött a spanyolok kétszeres világbajnoka. – Hányadik helyen is végeztél ma? A hetediken?
- Te sem voltál sokkal jobb, Mester. – mondta gúnyosan Kimi. – A hatodik helyedre igazán büszke lehetsz, te szarkeverő féreg. Mégis mit értél el azzal, hogy a bankoddal karöltve kivásároltatok a szerződésemből? A nagy büdös semmit. Csupán csak azért, mert nem akartál velem együtt dolgozni. Mert féltél a konkurenciától öregem! Be voltál szarva, hogy a földbe döngöllek! Tudod mekkora élvezet volt látni, ahogy Sebastian az utolsó futamon elhappolja előled a címet? Röhögött a vakbelem rajtad, meg a szánalmas összezuhanásodon! Bár be kell valljam, a mutogatáshoz remekül értesz! De mégis mire mentél mentél vele? Petrov is faster than you… Can you confirm the message? – eddig a falhoz lapulva hallgattuk a szitokáradatot, de ahogy Fernando nekiugrott Kiminek és elkezdték egymást gyepálni, tudtuk, hogy cselekednünk kell. Iszonyatos botrány lenne, ha ez a verekedés napvilágra kerülne.

Lau Fernandot próbálta meg leszedni a finnről, én pedig Kimi karját kaptam el abban a reményben, hogy le tudom fogni őt és nem okoz egyikük sem több sérülést a másiknak. Sajnos nem jött be a számításom. A finn megrázta magát, meglendítette a karját, engem pedig felkent a falra. Csak úgy koppant a fejem, én pedig csillagokat láttam. F1-es tempóban zúgtam le a fal mellett a földre, és onnan pislogtam a további eseményeket.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy azért a kiütésem a Klicskó testvéreknek is feltűnt, így szerény személyem bántalmazása helyett ránk kezdtek el összpontosítani.
- Ti meg mi a fenét akartok? – kérdezte kissé vehemensen Fernando.
- Én a magam részéről mindkettőtöket meginterjúvolnálak a rádióban! – feleltem kissé kótyagosan, kapva az alkalmon. Hiába, a marketinges vér nem válik vízzé.
- Na ne röhögtess. – szúrta közbe a Jégember. – Inkább kotródjatok el a fészkes fenébe. Leshetitek, hogy mikor teszem be hozzátok a lábam.
- Köszike. Azért ha már felpasszíroztál a falra, felsegítenél? – néztem édesdeden Mr. Raikkönenre. – Végül is, dagadó karizmaidnak ez meg sem kottyan. – a finn erre bosszúsan lehajolt és felrántott. Kicsit nekidőltem, mert egy csöppet szédültem. Hogy az illatától vagy a falra passzírozástól-e, azt sajnos nem tudtam eldönteni.
- Aranyom, van még valami eszeveszett kívánságod vagy esetleg leléphetnék? – forgatta a szemeit Kimi.
- Hová ilyen sietősen? – kotyogott közbe Lau. – Előbb talán bocsánatot kellene tőle kérnetek!
- Mi az, hogy kérnünk? – kérte ki magának Alonso. – Nem én ütöttem ki, úgyhogy szálljatok le rólam. Idióták! Csá! – ezzel a spanyol elviharzott.
- A következő versenyen találkozunk! – kiabáltam Fernando után, majd a finnre néztem. – És veled is!
- Ja. Persze.
- Ne akarj ujjat húzni velem. – hörrentem.
- Ezt most vegyem fenyegetésnek? – okádott tüzet a jégbe hűtött sárkány. – Tudtam, hogy ti sem vagytok különbek a többi riporternél. Ugyanolyan gerinctelenek vagytok, mint a szakma legalja. – vágta a fejemhez, majd hirtelen elengedett. Én pedig úgy dőltem össze, mint egy krumplis zsák. Lau támogatott fel, egészen a szobánkig. Közben írt egy sms-t a másik két lánynak, hogy ne aggódjanak.
- Szép kis kalamajkába keveredtünk. – suttogtam a csajszinak, immár az ágyamon fekve. – Az tuti, hogy többet nem játszom az irgalmas szamaritánust. Előttem verhetik szét egymást, az ördög fog nekik segíteni, én nem az száz százalék! – füstölögtem még mindig.
- Én sem. Hogy van a fejed?
- Csodásan. – fintorogtam. - De ezt még visszakapják! És már tudom is, hogy hogyan! – villant fel egy ördögi mosoly az arcomon és részleteztem Launak az előbb felötlött tervemet. Miután minden részletet kitárgyaltunk, megállapíthattam, hogy a kacagás a legjobb orvosság. Csak ezt a Klicskó testvérek még nem tudják..