Száguldás az éterben

10. fejezet

Esperanza

A futam utáni elmaradhatatlan buli szokás szerint elég sokáig tartott, így a hétfő kora reggeli, Malajziába tartó gépen kissé nyomott volt a hangulat. Noncsi azonban pörgött - mint mindig.
- Mi a helyzet, Es, kedves? A bulin sem voltál olyan, mint Bahreinben, és most is már-már szomorúnak tűnsz.
- Pedig nem vagyok - erőltettem magamra egy halvány mosolyt, miközben a fülem mögé tűrtem a hajam.
- Kislány, nem most jöttem a falvédőről! Mesélj szépen! Látom, hogy valami nyomja a szíved.
- Hát jó. Az egész szombat délután kezdődött...

Az időmérő után mind a négyen a home-ban voltunk. Noncsi vigyorogva lépett ki az irodájából.
- Tudjátok, ki érkezik mindjárt, és miért?
- Nem, de ha jól sejtem, hamarosan megtudjuk - dobta le magát a kanapéra Laura.
- Képzeljétek, hamarosan átjön Jaime Alguersuari, hogy a péntek esti műsorról tárgyaljunk.
- Micsoda? - ráncolta a szemöldökét Solya.
- A visszajelzések és a mutatók alapján imádták a hallgatók a múlt heti interjúját. Mivel DJ, megpróbálok leszervezni vele egy péntek esti mixműsort. Tíz és tizenegy között az ő szettjeit játszanánk, és időnként élőben is keverne - vázolta terveit csillogó szemekkel marketingesünk.
- Nahát, ez szuper ötlet! - lelkendezett Lau is.
Még megvitattunk néhány kérdést, majd mindenki a dolgára indult. Tettem-vettem, majd pár perccel később a sajtóközpont felé indultam, hogy megtudjam a kollégáktól, milyen a nemzetközi sajtóvisszhang a kvalifikációról. A home bejáratánál aztán összefutottam az érkező Jaimével - szó szerint. Le kell szoknunk arról, hogy a mobilunkba temetkezünk közlekedés közben.
- Bocsi! - néztem fel. - Ó, szia Jaime!
- Szia Es! - köszöntött két puszival. - Hová ilyen sietősen?
- A sajtóközpontba. Megkérdezném, hogy mi járatban vagy felénk, de ha jól sejtem, Noncsihoz jöttél.
- Így van - bólintott. - Akkor már hallottad, hogy félig-meddig kollégák leszünk?
- Igen, Noncsi most mondta. Menj csak be, már vár téged. Az első ajtó jobbra.
- Oké, köszi. Jó, hogy láttalak - tette hozzá búcsúzóul, majd a mutatott helyiség felé ment, én pedig útnak indultam a paddockban.
Mikor visszaértem, Jaime adásban volt. Noncsi magyarázata szerint, ha már itt volt, kifaggatják a bahreini dobogóval és az új műsorral kapcsolatban.
- Mire számítasz? - kérdezte Solya.
- Nem is tudom. Nem csináltam még ilyesmit, de jó dolognak tűnik. És ki ne dolgozna szívesen ilyen környezetben? Úgy értem, nagyon bájos kollégáim lesznek. Esnek például nagyon szép a szeme.
Solya egy pillanatra elnémult, amikor rám villant a tekintete. Jaime háttal ült nekem, így nem látta, hogy már visszatértem.
- Azt hiszem, ez remek végszó. - felelte Solya, akinek jó rádiós lévén, most sem állt el a szava. - Köszönöm, hogy itt voltál, Jaime. Érdeklődve várom a péntek estét, a hallgatókkal egyetemben. Sok sikert a holnapi futamra!
- Köszönöm! Sziasztok! - búcsúzott a pilóta is.
- A Speed FM műsora zenével folytatódik, máris szól a Green Day slágere, majd hírek következnek. Maradjatok velünk! - fejejzte be az adást Solya, majd lehúzta a potokat.
Jaime felkelt a székből, majd megfordult, és a stúdió üvegfalán keresztül farkasszemet nézett velem. Ekkor megcsörrent a telefonom, így elfordultam. A kijelzőre pillantva láttam, hogy Luc keres.
- Ajjaj - suttogtam, mielőtt megnyomtam a hívásfogadó gombot. - Szia!
- Mi az ördög folyik ott Ausztráliában? - támadt nekem Luc. - Dolgozni jártok oda, vagy pasizni? Nézd, tudom, hogy nem ígértünk semmit, de azt hittem, van köztünk valami.
- Luc, ez nem az, amire gondolsz. Ez csak vicc volt.
A stúdióból kilépő Jaime kérdő pillantást vetett Solyára, és miközben Luc tovább süketelt, fél füllel hallottam barátnőm válaszát:
- Szerintem ez Luc lesz. A barátja. Vagy valami olyasmi. Nem túl komoly.
- Oké. Majd beszélünk - zártam le a beszélgetést, majd bontottam a vonalat. - Szóval szép a szemem, mi? - fordultam honfitársam felé.
- Sajnálom. Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni - szabadkozott Jaime, és látszott rajta, hogy tényleg sajnálja, ez azonban kevés volt, hogy elnyomja a dühömet.
- Végül is csak a rádióba mondtad be. Pár százezer embernél több nem hallhatta - replikáztam.
- Mondtam már, hogy sajnálom, oké? Mit csináljak még? - kezdett el benne is felmenni a pumpa.
- Semmit. Már eleget tettél.
- Nem tudtam, hogy van valakid. És ez különben is csak egy egyszerű ténymegállapítás volt.
- Jól van. Végül is tök mindegy - zártam le a vitát, majd a vágószobába mentem, és becsaptam az ajtót.

- Erről nem is hallottam - csodálkozott Noncsi. - És most miért van rossz kedved?
- Ezt hogy érted? - néztem rá meglepetten.
- Melyik elbűvölő férfiegyed az oka? Luc vagy Jaime?
- Nem is tudom. És ez a szomorú - ingattam a fejem, miközben bekapcsoltam a netbookomat; nemsokára megérkezünk, így elaludni már nem akartam.
- Ezt fejtsd ki bővebben, kérlek!
- Hát, tudod, ott van Jaime. Ő nagyon aranyos, és nagyon helyes is. Igazság szerint eléggé tetszik nekem. De nem tudom, hogy vele kapcsolatban mire számítsak. Ott az a sok monda arról, hogy a pilóták milyen csajozósak, tudod. És aggaszt ez a veszekedés is vele kapcsolatban. Nem akartam vele tapló lenni. Tényleg nem tehet erről. A másik oldalon pedig ott van Luc. Ő is nagyon helyes, és vele már elkezdődött köztünk valami. Adnunk kellene ennek egy esélyt. De Jaime olyan édes... Jajj! - sóhajtottam.
- Ez nehéz ügy - bólintott Noncsi mindent tudón - és egyben nagyon könnyű is.
- Ezt nem értem.
- Szerintem első lépésként kérj bocsánatot a katalántól. A többit megsúgja a szíved, ha vele leszel - kacsintott.
Közben beléptem az e-mail fiókomba. Láttam, hogy jött Linától egy levél.
- És vajon mit súg majd a lelkiismeretem, ha találkozom Luc-kel? - fordítottam a gépet Noncsi felé, hogy ő is átfuthassa Lina üzenetét.
A Kínai és a Török Nagydíj közötti három hetes szünetben lesz majd egy nagy Speed FM értekezlet Párizsban, ahová nekünk is el kell majd utaznunk. Ha előbb nem, ott mindenképp összefutok francia barátommal is.
- Hm. Ez attól függ, hogy mi lesz addig a bikucival.
Erre nem feleltem semmit, inkább úgy tettem, mintha nem hallottam volna, és beletemetkeztem a tucatnyi válaszolatlan levélbe.
Landolás után a hotelbe mentünk, ami szokás szerint gyönyörű volt, csodás panorámával Kuala Lumpurra.
Mikor magamra maradtam a szobában, előkotortam a bőröndömből a pizsamámat, egy gyors zuhany után felöltöttem az említett ruhadarabokat, majd bedőltem az ágyba és szinte azonnal elaludtam azzal a gondolattal, hogy valószínűleg a ZiZi FM másik három tagja is épp ezt teszi abban a pillanatban.


Solya

A csütörtök esti pókerparti után a péntek reggel túlságosan hamar köszöntött be, így mérgesen nyomtam ki a telefonomat, amikor megszólalt és öt percnyi lustálkodás után keltem csak ki. Fáradtan kezdtem el a készülődést, fogat mostam, fésülködtem és felöltöztem, majd lementem az étterembe, ahol már ott volt a másik 3 lány és élénken csevegtek.
- Jó reggelt. Hogy vagytok ti ilyen frissek?
- Jó reggelt neked is kedves kollegina – köszöntött Noncsi vidáman – Ha meghallod a mai programot garantáltan felébredsz.
- Miért milyen program lesz?
- A te drága szépszeműd fogja ma tiszteletét tenni nálunk – nyújtotta rám Es a nyelvét.
- Micsoda? – Hát ettől tényleg felébredtem.
- Jól hallottad és te fogsz vele interjút készíteni.
- Na, azt nem. Es nem vennéd át helyettem? – néztem a spanyol lányra segélykérően.
- Sajnálom Solya, de múltkor te tettél fel balhéhoz vezető félreérthető kérdést, amikor Jaime jött. Meg hát nem szabad kihagyni egy ilyen lehetőséget.
A másik két lány felé is megejtettem egy pillantást, de láttam, hogy én már elbuktam ezt.
- De akkor legalább szólhattatok volna hamarabb. Nézzétek, milyen szörnyen nézek ki. A szemem tiszta karika meg ááá…
- Ne aggódj kedves Solya. Így is bejössz Robnak. Nem láttad a múltkori balesetnél, hogy milyen szemekkel nézett rád? – biztatott kedvesen Lau.
- Nem hiszem. Pont én tetszenék neki, amikor akárkit megkaphat? Na, de mindegy. Ne rágódjunk ezen, hisz negyed 7 van és indulni kéne a pályára.
- Ne legyél ilyen kishitű. De abban igazad van, tényleg menni kéne – állt fel Noncsi, így követtük a példáját és elindultunk a pálya felé, hogy kezdetét vegye egy újabb hosszú, de eseménydús nap.
Igaz, hogy nem régóta dolgozok itt, de szeretem. Nem egyhangú, mindig valami mást csinálunk, és új helyzetekbe keveredünk, amiket meg kell oldani. Mindig van valami kihívás és fantasztikus érzés, amikor a hallgatottsági adatok alapján érezzük, hogy valami olyat csinálunk, amit szeretnek az emberek.
A pályára hamar megérkeztünk, ahol egyből a motorhome-unk felé vettük az irányt és egy gyors megbeszélés után megkezdődött a műsor, amit délelőtt Noncsi vezetett, délután én veszem át, este pedig Laura lesz bent az adásszobában. Amíg Noncsi bent volt, elkezdődött az első szabadedzés, így a két spanyol leányzóval leültünk és azt néztük. Hiába nincs tétje, én mindig ugyanúgy izgulok, mintha időmérő lenne. Az edzést végül Sebastian Vettel nyerte, míg Felipe Massa lett a második, a harmadik pedig Jaime. Az idő pedig egyre gyorsabban telt; egy gyors ebéd után átvettem Noncsi helyét és a második szabaedzés is megkezdődött. Ezt sajnos nem tudtam nézni, de amíg mentek a zenék össze-visszarohangáltam, hogy mi az állás. A végeredmény végül Alonso, Räikönnen, Rosberg lett. Robert érkezésének időpontja egyre jobban közeledett és nagyon ideges voltam. Tuti, hogy valamit el fogok cseszni.
Öt óra előtt 10 perccel körmömet rágva mentem el gyorsan a mosdóba, és amikor jöttem ki nem figyeltem, így megint sikerült ütköznöm valakivel és sikeresen rám is esett a valaki. Hát ki más lehetett volna az, mint az én szépszeműm? Rémültem nyitottam ki a szemeim és néztem támadómra.
- Úgy látszik mi mindig így találkozunk – törte meg a csendet, közben felállt és nekem is segített végrehajtani eme műveletet.
- Hát igen. Köszönöm a segítséget.
- Nincs mit. És ha jól tudom pont veled lesz interjúm.
- Jól tudod. Úgyhogy menjünk is, mert mindjárt kezdeni kellene.
Elvezettem Robot az adásszoba felé. Igazán meglepődtem, amikor udvariasan kinyitotta az ajtót nekem, nem ilyennek gondoltam.
- Vedd, fel a fülest kérlek.
Ezután gyorsan felhúztam a mikrofonokat és mivel pontban 5 óra volt kezdetét vette az interjú.
- Már vissza is tértünk és örömmel jelentem be, hogy körünkben üdvözölhetjük Robert Kubicát. Szervusz! Örülök, hogy elfogadtad a meghívásunkat.
- Üdvözlök minden kedves hallgatót! Én köszönöm, hogy meghívtatok.
- Először is mesélj magadról! Hogy vagy?
- Nagyon jól, köszönöm. A bordám is gyógyul szerencsére és remélem, minél hamarabb újra autóba ülhetek. Edzeni elkezdtem már, persze csak mértékkel.
- Szerintem jó pár ember nevében mondhatom, hogy minél hamarabb várunk vissza a pályákra.
- Miért, csak nem rajongóm vagy? – érdeklődött kíváncsian.
- Bevallom te vagy az egyik, akinek szurkolok, de szerintem térjünk vissza az interjúhoz. SMS-ben és a facebook oldalon még mindig kérdezhettek Rob-tól, de akár fel is hívhattok minket.
Még feltettem neki pár kérdést a jövőre vonatkozóan, majd következtek a rajongói kérdések.
- Hogy jössz ki a csapattársaddal, Vitaly Petrovval?
- Igazából semleges a kapcsolatunk, én nem vagyok valami bőbeszédű, de igyekszek minél többet segíteni neki, mert tudom milyen nehéz újoncként.
- Egy hasonló kaliberű kérdés. A szerelőiddel és a mérnökökkel milyen a viszonyod?
- A mérnökökkel abszolút munkakapcsolat, de a versenymérnökömmel és szerelőimmel jó a kapcsolatom. Ha nincs, sok dolgunk van, hogy beülünk egyvcsendes helyre és beszélgetünk, igazán szerencsés vagyok, hogy ilyen emberek vesznek körül.
- Tényleg sokkal egyszerűbb, ha olyan emberek vesznek körül, akikkel jó a kapcsolatod. Ezt akár tapasztalatból is mondhatom. Az utolsó kérdés következik, de hogyha nem szeretnél nem kötelező válaszolnod. Van barátnőd? – ennél a kérdésnél mohón figyeltem, persze próbáltam elrejteni a kíváncsiságom.
- Nem jelenleg nincs – rázta a fejét.
- Köszönjünk szépen, hogy itt voltál. Szeretnénk, ha elfogadnád Dj Otzi – Hey Baby című számát. Szia.
- Köszönöm a számot és máskor is szívesen jövök. Sziasztok.
Lekapcsoltam a mikrofonokat és felálltam, hogy kikísérjem Robot.
- Nagyon élveztem az interjút.
- Ennek igazán örülök, remélem máskor is láthatunk itt.
- Ez csak természetes. Akkor én mennék is.
- Rendben. Szia.
- Szia.
Álmodozva mentem vissza az adásszobába és alig bírtam kivárni, hogy leteljen a munkaidőm és visszamehessek a hotelbe. Ott egyből elaludtam hisz megint kelhetek korán, ugyanis én vezetem a délelőtti műsort. Megint csak hullafáradtan keltem, de dolgozni kell, nincs mese. A harmadik edzést nem tudtam nézni, de a csajokat lekádereztem, így megtudtam, hogy Kiminek sikerült nyerni, a második Rosberg, míg a harmadik Petrov lett. Ebéd előtt vette át Es a stafétabotot és egy gyors ebéd után úgy döntöttem sétálok, amíg nem kezdődik az időmérő, de hát megint a földön kötöttem ki miközben nézelődtem.
- Szia. Már megint így futunk össze – segített fel a szép szemű lengyel.
- Szia. Igen. Úgy látszik mindig ütközünk.
- Tulajdonképpen örülök, hogy összefutottunk. Kérdezni szerettem volna valamit.
- Nyugodtan.
- Nem lenne kedved eljönni vacsorázni velem valamelyik hétvégén?
- Huhh, ez meglepett,de nincs akadálya.
- Ennek örülök, akkor majd megbeszéljük. De ne haragudj, most mennem kell. Szia.
- Semmi baj. Szia.
Élőhalottként mentem vissza a home-ba és az időmérő után a hotelba, amit egyébként Alonso nyert, Vettel és Roberg előtt. Pont ez hogy történhet meg velem?
Végül is majd a sors rendezi.

 

Luc, Es barátja

Száguldás az éterben

9. fejezet

Laura

Noncsi a mellettem levő székről elpakolta a cuccaim és helyet foglalt. Egyértelművé vált, hogy nem szabadulok egykönnyen. Megfogtam az ásványvizes palackom és ittam belőle egy nagy kortyot. Nono mindezt türelmesen megvárta. Egy mély sóhajt követően nekifogtam a mesélésnek.
- Csak annyi történt, hogy rájöttem, hazánk mondhatni "nemzeti hőse" egy nagy bunkó.
- Nocsak. Mit követett el ellened az a drágaság?
- Pályabejáráson voltunk Mike-kal, a McLarenes szerelővel. Látnád milyen formás feneke van. Bár, kicsit furcsán beszél, de ez cseppet sem von le a...
- Oké, oké! Ne térj el a témától! Mike "formás fenekéről" később is áradozhatsz. Engem Fernando érdekel és az, hogy mit tett.
- Bocsi. Szóval. Pályabejáráson voltunk. Fernando és a mérnöke is épp hasonlóképp tettek, csak ők kerékpárral vágtak neki. Az elején csak pár centire tőlem húzott el Fernando. Azt hittem elüt! Később valami probléma lehetett az egyik kerékpárral, mivel megtaláltuk őket, hogy ott szerelgetik. Ahogy odaértünk én megkérdeztem, hogy segíthetünk e. Fernando végigmért, majd azt mondta, hogy nem!
- Jesszus! Mekkora bunkó! Nem kért a szaktudásodból! Sülne le a bőr a képéről! Hogy tehetett ilyet? - kérdezte Noncsi kissé ironikusan, mire kiöltöttem a nyelvem.
- Nem ezzel volt a bajom. Még nem fejeztem be.
- Oh, elnézést! Folytathatod.
- Köszönöm a lehetőséget. Szóval, ahogy meglátta a diktafonom és a nyakamban a sajtóigazolványom, felsőbbségesen hozzáfűzte, hogy inkább menjek csak vissza írni a bulvár cikkeket. Ehhez a munkához ész, tudás is kell. Ez mit hisz rólam? Megáll az eszem, komolyan!
- Úgy tűnik, nem épp rajong a média képviselőiért. Bár, melyik versenyző igen? Mi történt utána?
- Kiakadtam kissé. Ha Mike nem veti fel, hogy inkább folytassuk az interjút... Rossz belegondolni mi lett volna ott!
- Hálás köszönet Mikenak, hogy nem csináltál cirkuszt! Majd benyújtok egy kérvényt, hogy foglalják aranyba azt a drága brit szerelőt.
- Ír. És van menyasszonya. Pedig. Áh! Lényegtelen. Remélem egy ideig nem kerül a közelembe. Mármint, Fernando.
- Laura Drága. Ez elkerülhetetlen. Te vagy a mi kis riporterünk. A riportokkor el kell kapnod őt is. Sokan rajongnak érte. Fernando a Ferrari pilótája és bajnok ráadásul.
- Jó, tisztában vagyok én ezekkel a dolgokkal. Csak a méreg beszél belőlem. Felbosszantott, sikeresen! Amúgy gratula az interjúhoz, Kimivel. A végét fél füllel én is hallgattam.
- Köszi. Élveztem is, megvallom őszintén! Fernando vasárnap jön hozzánk. 5 és 6 között a miénk. Remélem rémlik még belőle valami.
- Tudom. Emlékszem kristálytisztán. - bólintottam.
- És te fogod interjúvolni.
- Arra gondoltam, valakivel cserélnék arra az egy órára.
- Nincs kibúvó! Én megcsináltam Kimivel és még élveztem is. Te is meg tudod csinálni. Addig felejtsd el Fernando bunkóságát.
- Könnyű azt mondani. Hova készülsz? - kérdeztem, mivel felállt a székből.
- Vissza a hotelbe. Egy kis pihenésre vágyom. De ha még kellek, maradok.
- Nem, menj csak. Jó pihenést. Nekem még ezt úgyis be kell fejeznem.
- Jó munkát. És csak nyugi. Szia.
- Szia. Köszi. - intettem neki, majd egy kis gondolkodást követően folytattam a munkát.
Elég sokáig elszöszmötöltem az interjúval. Szeretek az ilyen dolgokban pontos lenni. Ennek pedig megvolt bizony a maga böjtje. Mikor kész lettem vele, a szobában már sötét uralkodott. Nyújtóztam egyet és kiténferegtem a szobából. Az adásszobában megpillantottam, hogy Es bent ül. Fülhallgató a fején volt és az asztalon a ritmust dobolta. Mosolyogva léptem be hozzá.
- Te még itt vagy Lau? Hány óra? Ma nem én maradok éjszakára? - kérdezte döbbenten.
- Csak az interjút fejeztem be. A pályabejárósat. Szerintem szuper lett. A legnagyobb kritikusok sem köthetnek bele.
- Fantasztikus. Akkor irány vissza a hotelbe pihenni! Holnap időmérő.
- Már megyek, de... Hmm. Es. - néztem rá boci szemekkel.
- Ajaj. Mi a baj? Miért nézel így?
- Nem akarsz vasárnap véletlenül TE interjúzni Fernandoval?
- De most rajtad a sor, nem? Legalábbis még úgy volt, mikor legutóbb hallottam. Nem akarom elvenni a "kenyered".
- Szívesen átadom.
- Mi történt?
- Csak kicsit mérges vagyok arra a hibbant asztúriaira. Most nem mesélem el a sztorit. Fáradt vagyok hozzá. Na, vállalod?
- Nem! A tied az interjú. Oldd meg. - mosolygott.
- Gonosz vagy. - sóhajtottam és elindultam kifele. Mosolyogva intett nekem, majd visszavette a fejére a fülhallgatót.
Belebújtam a mellényembe és a táskámmal az oldalamon elindultam a parkoló fele. A Paddockban néhány szerelő futkosott a kamionok és Motorhomeok között. Kezdett minden teljesen elcsendesedni. Nem úgy mint nappal, mikor dugig van ez a hely a csapattagokkal, újságírókkal, riporterekkel és még lehetne sorolni.
A parkolóban elkezdtem a táskámban kutatni a kulcsok miatt. Már épp meglett és a kezembe fogtam, mikor érdekes hangokra lettem figyelmes. Pár pillanatra le is álltam. Egy fekete Ferrari mögül jöttek a furcsa hangok. Vettem a bátorságot, hogy utánanézzek a dolognak. Valaki az autó mellett guggolt egy rácsos csatornafedél fölött és egy bottal kotorászott benne.
- Nem lehet, hogy ez is velem esik meg! Gyerünk már!!! Úgy! Csak egy kicsit. ÁÁáá! Ez nem igaz! - morgolódott a spanyol illető. Megforgattam a szemeim, majd odaléptem mellé. Morcosan nézett fel.
- Hello. Segíthetek?
- Nem. Nem tudsz. - egyenesedett fel.
- Mi történt? Hátha mégis van ötletem.
- Beleesett a kocsi kulcsom ebbe a... De lényegtelen! Majd fogok egy taxit.
- Milyen kitartó vagy. Akárcsak a pályán. Majd én kiszedem.
- Nehogy azt hidd, hogy okosabb vagy nálam. Már több mint egy fél órája itt vacakolok! Nem fogod kiszedni egyhamar, én pedig nem várok még húsz évet egy csatorna fölött.
Leguggoltam, kivettem a fülemből a fülbevalóm. Még szerencse, hogy kitalálták ezeket a karika fülbevalókat. Mosolyogva vettem elő a táskám mélyéről egy cipőfűzőt. Rákötöttem, majd elkezdtem "horgászni". Pár pillanat alatt kint is volt a kocsi kulcs. Fogtam és Fernando kezébe nyomtam.
- Férfiak. Csak ennyi kellett.
Duzzogva vágódott be a kocsijába és bőgette fel a motort. Még láttam, hogy morcosan rám pillant bentről.
- Köszönni luxus? Csak ennyi, hogy köszönöm! Ez olyan egetrengető dolog? Istenkém. - ingattam a fejem, s közben elhajtott a fekete szépséggel.
 A szombati nap meglehetősen izgalmasra sikeredett ami az időmérő végeredményét illeti. Felipe Massa, a Ferrari brazil pilótája megtáltosodott és meglehetősen nagy előnnyel szerezte meg a pole pozíciót. Őt 2010 bajnoka, Sebastian Vettel, Lewis Hamilton, Mark Webber, Nico Rosberg, Nick Heidfeld, Kimi Räikkönen, Fernando Alonso, Jenson Button és Michael Schumacher követte az első 10 helyen. Sokakat sikerült egy-egy apró riportra elkapni. Felipe még egy üzenet formájában köszönetet is mondott hű rajongói felé. Nagyon boldog volt. Csapattársával ellentétben, aki meglehetősen morcosan válaszolgatott a riporterek kérdéseire.
A vasárnapi futamon Felipe győzelemre tudta váltani a polet. Mögötte Hamilton és Vettel végeztek az első háromban. Összetettben ezzel Vettel vezetett még mindig 40 ponttal, mögötte a 2. helyen Hamilton tanyázott. Az élmezőnyből Fernando esett ki Heidfelddel együtt. Mikor megpróbálta leelőzni az első kanyarban a német pilóta hátulról belement. Mindketten jöttek be a boxba. Heidfeld egy új szárnyért, Fernando pedig új gumiért, de a felfüggesztés megsérült, így nem tudta folytatni a futamot.
Mondhatom, kicsit sem volt gyomorgörcsöm ettől az esettől. Fernando irtó mérgesnek tűnt, úgyhogy biztos voltam benne, hogy nem könnyíti meg a dolgom az interjú alatt.
Tíz perccel 5 óra előtt idegesen járkáltam fel-alá a Motorhomeunk bejáratánál. Fernando még nem volt sehol, én pedig egyre jobban kezdtem izgulni. Solya vigyorogva lépett be a Home bejáratán és egy ásványvizet nyomott a kezembe.
- Már jönnek: Fernando és a menedzsere. Készülj.
- Jaj. Oké! Higgadtság! Nyugodt vagyok! - fújtam ki a levegőt.
Fernando és Luis ahogy beléptek köszöntek. Luis leszögezte, hogy 1 óra, nem több az interjú és a magánélet tabu - Fernando úgysem fog válaszolni. Bólintottam, hogy vettem az adást. Fernandoval a stúdió felé vettük az irányt. Helyet foglalt és az üdítőjét szürcsölte.
- Oké. Hogy vagy? Kész vagy? - érdeklődtem.
- Remekül. Remélem mihamarabb végzünk. Sok dolgom van. - vetette oda hanyagul. Megforgattam a szemeim.
- Rendben. Vedd fel a fülhallgatót. - utasítottam és én is így cselekedtem.
Pontban 5 kor a szignál után bejelentkeztem.
- Üdvözlet minden Kedves Hallgatónknak! 5 óra van, én pedig, Laura Olivera, itt ülök a stúdióban a spanyolok kétszeres bajnokával, Fernando Alonsoval. Szia Fernando! Örülünk, hogy elfogadtad a meghívást. Hogy érzed magad?
- Szia! Üdvözlök minden hallgatót! Köszönöm kérdésed, megvagyok.
- Mielőtt mélyebben elkezdenénk ezt a beszélgetést szeretném felhívni a hallgatók figyelmét, hogy a rádiónk Facebook oldalán tudtok kérdéseket feltenni Fernandonak. Csak kreatívan! Fernando, nem épp úgy alakult ez a futam, ahogy tervezted.
- Már az időmérőn vétettünk hibákat. Räikkönen akadályozott a gyors körömben és így nem volt már időm újabb kört futni. Hátulról rajtolni sosem egyszerű. Úgy éreztem sikerült megelőzni Heidfeldet, de sajnos összeütköztünk. A szerencse nem a mi oldalunkon volt.
- A csapattársad, Felipe diadalmaskodott. Gratuláltál neki?
- Igen. Megérdemelten nyerte ő a futamot. - harapta el a mondat végét. Úgy látszik, zavarja Felipe győzelme.
- A bajnokságban minden pont számít. Mi a véleményed a riválisokról? Képesek lesztek felvenni a harcot a Red Bull-al és a McLarennel?
- A szezon elején járunk. Sok van még a kocsinkban, amit nem sikerült kihozni belőle. Biztos vagyok benne, hogy harcolni fogunk a végsőkig a bajnoki címért. Az igazi erősorrendet majd csak Barcelona környékén fogjuk látni véleményem szerint. - felelte unottan. Itt volt az ideje témát váltanom, mert még a végén azt hallják szegény hallgatók, hogy elkezd itt horkolni nekem.
- Tíz éve, hogy debütáltál a Formula 1-ben. Melyik kocsid tartod a legrosszabbnak és melyiket a legjobbnak? - egy furcsa pillantást vetett rám.
- A legrosszabb kocsim 2009-ben az R29-es volt a Renault-nál. Nagyon nem voltam vele megelégedve, Szingapúrban mégis dobogóra álltam vele. A legjobb kocsim 2005-ben és 2006-ban volt szintén a Renault színeiben. Ekkor volt a legélvezetesebb vezetni őket.
- Miért?
- Nézd! Ekkor volt a gumiháború a Michelin és a Bridgestone között, amelynek köszönhetően néhány másodperccel gyorsabbak voltunk, mint a vetélytársak, mindezt úgy, hogy az autó teljesítménye eleve 900 lóerő volt. Hat évvel ezelőtt még nem volt ilyen fejlett az aerodinamika, mégis hatalmas a különbség a mostani és az akkori köridők között. A valenciai pályán 1:08-as időket futottunk, míg ma 1:14-es időket lehet kihozni az autóból - ez hat másodperces különbséget jelent. Azokat az autókat nagyon nehéz felmúlni, ezért mondom, hogy a 2005-ös és a 2006-os Renault-t volt a legjobb vezetni.
- 2007-ben kijelentetted, hogy a Formula 1-nek nem sok köze van a sporthoz. Hogy vélekedsz most ezzel a kijelentéseddel? Továbbra is fent tartod?
- Igen. Formula-1 valóban nemcsak a versenyzésről szól, hiszen jelen vannak az üzleti érdekek is. Ez a sport nem szimplán a versengésről szól. Az autók nem azonosak, és a szabályok sem egyformán érintik a csapatokat, de ezzel mindenki tisztában van, és elfogadja, hiszen talán éppen ebben rejlik a Formula-1 varázsa.
- 2006-ban úgy fogalmaztál, ha jól emlékszem, hogy nem hiszed, hogy sokáig maradsz a Formula 1-ben, mégis itt vagy még és még tíz évet tervezgetsz a karriered során itt. Mi történt?
- Ez igaz. Ezt mondtam. Volt egy idő, mikor az életem a F1-eb kívül akartam élni. Most ezt visszavonom, mert a Ferrarinál vagyok. Érettebb vagyok év megváltoztak a nézeteim és sokkal türelmesebb vagyok.
Amikor csatlakoztam a Ferrarihoz, tudtam, hogy egy legendás és varázslatos környezetbe fogok csöppenni, de amit itt tapasztaltam, az minden várakozásomat felülmúlta. Nagyon élvezem az életet a Ferrarinál. Még a második, a nyolcadik és a huszonharmadik helyben is örömömet lelem.
- El tudod képzelni, hogy a jövőben csapatvezetőként tevékenykedsz majd az F1-ben?
- Heh. - kissé felnevetett. - Jelen pillanatban azt mondom, hogy nem, hiszen a versenyzés az, amiben örömömet lelem. Az viszont biztos, hogy nehéz lesz a búcsú, hiszen egész életemben versenyeztem. Vannak terveim, például a hétvégéken gokartozhatok, de az is elképzelhető, hogy valami más munka után nézek.
- Oké. Mit szólsz pár hallgatói kérdéshez most?
- Jöjjenek. - sóhajtott egyet.
- Megszámoltad valaha a kupáid, amiket nyertél? - szemeztem ki egy igen érdekes kérdést.
- Nem. Az apám tudja őket, egy múzeumot szervezett nekik. A gokart, F1, alsóbb formula kategóriás kupák, díjak, jelvények, oklevelek 400 vagy 500 körül vannak. - rántotta meg a vállát mosolyogva.
- Mi volt a legkedvesebb dolog, amit mostanság vásároltál valakinek?
- Egy táska a feleségemnek.
- És bármi, amit nem tudnál megvásárolni pénzen? - néztem a szemébe.
- Micsoda kérdés. egy normális életet, elmenni egy étterembe, nyugodtan, "láthatatlanul". A sajtó zaklatása nélkül. - nézett az órájára. 1 percem sem volt hátra.
- Kívánom, hogy ez a vágyad teljesüljön egyszer. Köszönöm, hogy itt voltál és remélem, látunk még itt a stúdióban. Búcsúzóul pedig fogadd Lady Gagától a Poker Face-t.
- Köszönöm a meghívást! Sziasztok!
Sikeresen bekevertem a számot, de mire megfordultam, hogy megköszönöm Fernandonak az interjút, ő már itt sem volt. Kis csalódottsággal, de egyben megkönnyebbüléssel a szívemben léptem ki a stúdióból.

Száguldás az éterben

Noncsi

8. fejezet

Másfél héttel később már Ausztráliában voltunk, pontosabban az egyik legelegánsabb melbourne-i szállodában. Konkrétan a Hiltonban. Mivel az eltelt időszakban nem jutottam dűlőre sem a Renault, sem a Ferrari sajtósával interjú ügyben, így más cselhez kellett folyamodnom.
Meghívtam a hotel egy kisebb különtermébe Berniet és a lányokat egy újabb pókerpartira. Abban maradtunk Lauraval, Essel és Solyával, hogy hagyják, hogy én legyek úgymond nyerő szériában, mert a tét egy kívánság teljesítése volt. Tudták mire megy ki a játék, így készségen belementek mindenbe.

Hogy, hogy nem úgy alakult a játszma, hogy én nyertem. Igazából nem is hittem el, de amikor Bernie lecsapta a maradék lapjait az asztalra, magabiztosan elmosolyodtam.
- Nos, mi lenne a kívánságod? – kérdezte meg nyugodtan.
- Csak annyi, hogy szólj rá Fernandora és Kimire, hogy a hétvégén várjuk őket szeretettel a rádióban, fejenként egy órás interjúra. – pislogtam rá ártatlanul.
- Ennyi? – teljesen meghökkent.
- Igen. – vontam vállat. – Egyikük menedzserével vagy sajtósával sem tudtam zöld ágra vergődni, úgyhogy kéne egy kis nyomásgyakorlás rájuk.
- Ezért szervezted ezt a pókerpartit? – folytatta tovább a kérdezősködést Mr. Ecclestone.
- Igen.
- Erre normálisan is megkérhettél volna. – vigyorgott rám. – Nem kellett volna ekkora feneket keríteni ennek. Reggelre el lesz intézve minden.
- Köszönjük. – vigyorogtam a legfelsőbb főnökre, majd belekezdtünk egy újabb, ezúttal tét nélküli pókerpartiba.

Másnap reggel péntek lévén, már hajnali 6-kor kint evett minket a fene pályán. Solyának, Launak és Esnek is rengeteg dolga volt, így amíg Lau nyomta a reggeli műsort, egészen hét órától, mi is tettünk-vettünk és intéztük a napi teendőinket. Es ült be Lau helyére 8 és 9 között, hogy a csajszi fel tudjon rendesen készülni a kora délelőtti vendégre. Aki nem más, mint Ausztrália híres szülöttje, Nicole Kidman.
Ezt az interjút még januárban beszéltem le a színésznő menedzserével. Mostanában nem igazán volt jó szerepe Nicole-nak és kellett számára a pozitív hírverés. Így két nap alatt lebeszéltük az interjút, a Paddockba szóló VIP jegyeket pedig a Fedexel küldtem el neki.
11 órakor már a Home-unk előtt vártam őt és a férjét. Szerencsére pontosan érkeztek, így a kis családot bevezettem a társalgóba, adtam a gyerekeknek papírt és színeseket, valamint némi frissítőt. Majd eljött a fél 12, amikor az ausztrál szépség adásba került. Esperanza felajánlotta, hogy az interjú után majd istápolja a családot, így én is visszavonulhattam a saját kis kuckómba.
Elkezdtem előkészíteni a Maláj és a Kínai Nagydíj programtervezetét, de a munkámat a telefon csörgése szakította félbe.
- Jó reggelt Noncsi. – búgott bele a kagylóba Bernie bá.
- Jó reggelt.
- Csak szólok, hogy beszéltem a srácokkal. Fernandoval és Kimivel. Utóbbi ma fog este 6 és 7 között a rendelkezésetekre állni, míg Fernando vasárnap délután 5 és 6 között lesz a tiétek.
- Bernie, imádlak! – nevettem fel megkönnyebbülten.
- Helyes. Ha bármiben kellenék még, keress meg nyugodtan.
- Rendben. Nagyon mérgesek voltak? – érdeklődtem tovább.
- Hát eléggé. Szedjétek szét őket. – vigyorgott bele a telefonba Bernie, mire én is felnevettem. Kis évődés után leraktuk a telefont, én pedig közöltem az ítéletet a lányokkal. Teljesen el voltak ragadtatva.

Nagyon belemerültem a munkába, annyira, hogy kihagytam a reggelit, az ebédet, és délután 4 felé már a klaviatúrára borulva aludtam. Egy kiadós fejfájással egyetemben. De így jár az, aki későn fekszik, korán kel és még dolgozik is mellette.
- Noncsi.. – böködött meg Es. – Hahó, hétalvó!
- Hmmm? – kicsit kómásan ébredtem. – Mi az? Mi történt?
- Lassan érkezik Kimi és kéne egy műsorvezető. – felelte a spanyol leányzó huncutul csillogó szemmel.
- Mi? Úgy volt, hogy azt az interjút Solya vezeti le! – háborogtam.
- Tudom. De szegénykémnek iszonyú migrénje van, Lau éppen pályabejáráson van az egyik McLarenes szerelővel, a holnap reggeli adásba készít anyagot, én pedig az éjszakai zenét válogatom össze.
- Ééértem.. De biztos jó ötlet ez? – vontam fel a szemöldököm.
- Hát persze. Itt az ideje, hogy végre te is önállóan vezess egy kicsit műsort.
- Csodás. – morogtam. – Elmegyek megmosakodni, aztán megyek.
- Okés. Siess. Negyed óra és adásban kell lennetek.
- A drágaság már itt van?
- Aham… És még nem tudja, hogy te leszel a beszélgetőpartnere. – vigyorodott el gonoszan Es.
- Jelen pillanatban nagyon utállak titeket. – zártam le a beszélgetést, majd elsiettem a mosdóba. Gyorsan még wc-re is elmentem, de persze mikor máskor csípődne be a blúzom anyaga a farmerom zipzárjába? Naná, hogy most, amikor már csak perceim vannak az adás kezdetéig.

Cibáltam az ingemet össze-vissza, rángattam fel-le mire végül engedett az anyag és a blúzom visszanyerte a szabadságát. Kirohantam még a konyhába, magamhoz ragadtam egy palack ásványvizet és az adás kezdete előtt 3 perccel beestem a stúdióba. Kimi is éppen ivott, de amikor meglátott, félrenyelt picit. Hát, ez van apukám, ezt kell szeretni.
- Te?
- Én. Hogy érzed magad? Felkészültél a következő egy órára? – próbáltam kicsit oldani a feszültséget.
- Veled? – erre már csak a szemeimet forgattam. Magamra rángattam a fülhallgatómat és a vendégem is így tett. Lement a szignál, úgyhogy bejelentkeztem.
- Elérkezett a 6 óra, így szerény személyem, Noémi Kovács csatlakozik hozzátok kedves hallgatóink. Ahogy azt egész nap ismételgettük, érdemes bennünket 6 és 7 óra között hallgatni – bár mikor nem? Nos, erre a 60 percre nem más lesz a sztárvendégünk, mint Kimi Raikkönen. Szia Kimi, köszönjük, hogy elfogadtad a meghívást.
- Sziasztok. Nagyon szívesen. – válaszolta szűkszavúan, résnyire préselt szájjal. Elvigyorodtam magamban.
- Mielőtt belevágnánk, felhívnám hallgatóink figyelmét arra, hogy a rádió Facebook oldalán feltehetitek a kérdéseiteket Kiminek! Nos, Jégember.. Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy olyan kérdéseket tegyek fel, amivel egy hétvége alatt 50-szer megtalálnak.
- Ez igazán kedves. – mondta kissé kétkedően.
- Mindenki szinte természetesnek vette, hogy idén visszatérsz a Forma-1-be. Ezzel kapcsolatban rengeteg pletykát lehetett hallani a 2010-es évad során, viszont a képekből, interjúkból személy szerint úgy ítéltem meg, hogy a WRC-ben sokkal jobban érezted magad. Miért tértél hát vissza a Királykategóriába? Egyáltalán, szerinted még helytálló ez a kifejezés a Forma-1-re?
- Ezt hogy érted? – kérdezett vissza és mintha egy kis érdeklődés csillant volna a szemében.
- Én úgy látom, hogy már évek óta folyik a technika lebutítása. A motorfejlesztések befagyasztása, az F-csatorna betiltása, a KERS körüli hercehurca, a dupla diffúzor kivonása a forgalomból… A tesztpilótai állásnak is mi értelme van? Megszabják, hogy a téli tesztek alatt mennyit tesztelhettek, aztán év közben meg semmi. Ráadásul 2013-tól be akarják vezetni a turbómotorokat. Számomra ezek olyan változások, amik túl sterillé teszik az egész versenyt, már a kocsik hangja sem lesz a régi, nemhogy egy előzést lássunk a pályán.. – magyaráztam vehemensen.
- Részben igazad van. Viszont másik oldalról ott van a környezettudatos életmód…
- Aha. Gondolom ezért te sem magángéppel utazol a versenyhelyszínekre, hanem charter járattal.. Természetesen a környezetvédelem nevében! – pislogtam rá ártatlanul, mire megengedett magának egy vigyort. – Jé, mosolyogsz!
- Na igen, az arcizmaim nincsenek felvarrva. Ha innen nézzük, akkor tényleg jogos a kérdés, hogy még Királykategória-e a királykategória. Néhány versenyt még mi, pilóták is halálra ununk, bár ez nem a technikai visszafejlődés számlájára írható. Inkább a rosszul megtervezett pályákéra. Egy túlságosan lassú pályából te sem tudnál sok mindent kihozni.
- A Rali Világbajnoksággal összehasonlítva…
- Nem érdemes a két sorozatot összehasonlítani. Teljesen különbözőek. Bár a Rali manapság tényleg sokkal nagyobb kihívást jelent.
- Mielőtt közbevágtál, én is erre szerettem volna kilyukadni. De ha erről nem szeretnél beszélni úgy is jó. Kanyarodjunk vissza az első kérdéshez. Miért tértél vissza? A pénz miatt? Vagy fűtött a bizonyítási vágy?
- Mindenki tudja, hogy mi történt 2009-ben. Szeretném megmutatni, bebizonyítani, hogy mindennek ellenére, engem nem szabad leírni. Újra világbajnok akarok lenni.
- Akkor az első futamon elért eredményeid ebben nem igazán segítenek..
- A végső elszámolásnál minden pont számít. Hosszú még a szezon, várjuk ki a végét. – láttam Kimin, hogy erre a témára nem szeretne több időt szánni, kissé érzékenyen érinti.
- És mi a helyzet a ralival? Kubica balesete után engedik, hogy két futam között részt vegyél egy-egy rali versenyen?
- Máshogy nem kötöttem volna velük szerződést. Az Argentin, a Wales és talán a Spanyol ralin is részt veszek. Esetleg egy kisebb olasz versenyen is.
- Milyen a kapcsolatod a Robertet helyettesítő Nick Heidfelddel? Régebben őt nevezted meg a legrosszabb pilótának a Forma-1-ben.
- Egyelőre kijövünk. Nincsen semmi gáz. Mind a ketten újak vagyunk a csapatnál, ismerkedünk az emberekkel és az autóval.
- Mennyire érzed meg az egy év kihagyást?
- Eléggé. De behozom a lemaradásom.
- Ezt örömmel hallom. – mosolyogtam rá, amit nem tudott hova tenni. – És akkor jöjjön néhány hallgatói kérdés. – néztem újra rá a monitorról.
- Rendben.
- Mi a kedvenc vodka-márkád?
- Finlandia. – itt konkrétan vigyorgott.
- Esetenként mekkora adagot fogyasztasz belőle? – húztam tovább az agyát.
- Ez az alkalomtól is függ. – válaszolta sejtelmes mosollyal.
- Hohó, itt egy újabb érdekes kérdés! Mit szólsz ahhoz, hogy az európai pályák egyre inkább háttérbe szorulnak az ázsiai és arab pályákkal szemben? Nagyon kreatív kis hallgatóink vannak!
- Tényleg jó a kérdés. A magam részéről örülnék, ha több legendás európai pálya térne vissza, vagy éppen újak lépnének néhány elavult helyére. Ott van a lenyűgöző osztrák aszfaltcsík, de Portimaoban, Portugáliában is remek versenyeket lehetne futni. Én személy szerint, ha visszakerülne a Francia Nagydíj a naptárba, annak nagyon örülnék. Az arab és ázsiai futamok között is van olyan, ami megéri a pénzét, például Szingapúr és Japán. De a többivel nem igazán vagyok kibékülve, nagyon egy kaptafára készültek. – magyarázta az álláspontját.
- És egy finnországi futamhoz mit szólnál? – tettem fel az újabb kérdést kíváncsian.
- Le lennék nyűgözve.
- Ennyire azért ne lelkesedj. – kötözködtem egy kicsit vele, mire felhúzta a szemöldökét. – Mindenesetre köszönöm szépen a részvételt, reméljük, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy vendégül láthattunk!
- Nagyon szívesen. Van egy olyan érzésem, hogy még jövök párszor. – kuncogni kezdtem.
- Ennek igazán örülnénk. Az egy órás nyúzásért cserébe kérlek fogadd el tőlünk a következő számot, mintegy útravalóul: AC-DC It’s a long way to the top (if you want a rock ’n’ roll) – búcsúztam tőle és bekevertem a számot.
- Hát akkor szia! – köszönt el lemászva a székből és kisuhant az ajtón. Közben Es érkezett fülig érő szájjal.
- Basszus, ez nagyon jó volt! Gratula! – ölelgetett meg.
- Köszi. De több ilyenre rá nem vesztek! – fenyegettem meg a csajszit.
- Dehogynem… Most pedig nyomás a hotelbe, pihend ki magad.
- Okés. Szia! Jó munkát! Csörögj, ha valami van!
- Nooooncsi! Még mindig itt vagy?
- Csak az asztrál testem. – vigyorogtam rá és otthagytam a stúdióban.

Indulás előtt benéztem még a vágó szobába, ahol Lau alakítgatott a pályabejárásos interjúján. Bár ahogy megfigyeltem, nem igazán a McLarenes szerelő magyarázatával volt elfoglalva. A gondolatai máshol jártak. Megérintettem a vállát, mire összerezzent.
- Jaj! Te vagy az? – mosolygott rám zavartan.
- Bizony. Min gondolkodsz?
- A munkán jár az agyam. – felelte kitérően.
- Na persze. Én meg most jöttem le a falvédőről. – hunyorogtam rá. – Ki vele! Mi a gond?
- Fernando… - mondta nagy sóhaj kíséretében és rám emelte a tekintetét. Kíváncsian vártam a magyarázatra, hogy a Klicskó testvérek hevesebb fele mit követett el már megint..