5. fejezet
Esperanza...
Elképesztő gyorsasággal szaladt az idő. Az egyik percben még a szüleimmel karácsonyoztam, a következőben pedig már ültem a repülőn. Úgy tűnt, mintha valaki ellopta volna az életemből a januárt. A beköszöntő február a hideg mellett az előszezont is magával hozta, így a Speed FM utazó stábjának többi tagjával egyetemben én is útra keltem, hogy a tesztek és a futamok helyszínéről tudósítsak. Nagyszerű dolgunk volt: mire megérkeztünk a pályákra, mindent előkészítettek; a stúdióul szolgáló home csak arra várt, hogy birtokba vegyük.
A valenciai három nap nagyon húzós volt. Ez volt az első éles bevetésünk, ezért érthető módon mindannyian be voltunk tojva. Noncsi nagyon ügyesen végezte a munkáját, hisz nagyon sok vendéget össze tudott trombitálni, némelyeken azonban érződött, hogy nem szívesen jönnek. Ennek ellenére mindenki elégedett volt a munkánkkal. Mi is, Lina is, Ecclestone úr is; és ami a legfontosabb: a közönség is - a hallgatottsági mutatók az egekben voltak.
Így optimistábban és bizakodóbban utaztunk Jerezbe, a következő négy napos teszt helyszínére. Ott is ütköztünk még falakba, többek között Ross Brown és Stefano Domenicalli sem volt hajlandó szóba állni velünk. Ezt a hozzáállást nem értette egyikünk sem, elvégre nekik az a jó, ha minél több helyen meg tudnak jelenni, hogy népszerűsítsék a csapatukat. Pozitív változás volt azonban, hogy egyre kevesebben néztek ránk úgy, mint a véres rongyra, amikor feltűntünk a paddockban. Ebben a négy napban Robert Kubica előző hétvégi balesete foglalkoztatta leginkább a közvéleményt, ezzel kapcsolatban könnyű volt interjúalanyokat találni.
A helyzet szerencsére még tovább javult Barcelonára. A csapatok tagjai közül néhányan már előre köszöntek nekünk, és arra is volt precedens, hogy megszólítottak minket az étkezéseknél. Összegezve azt tapasztaltuk, hogy kezdtek megbékélni velünk. Egyesek belátták, hogy a közönségnek szól ez az egész, és nem fogjuk őket gátolni a munkájukban, mások pedig rendszeres hallhatóink voltak, és egyszerűen megszerették a rádiót.
Szó, mi szó, szükségünk is volt a sikerélményre. Továbbra is értek minket negatív kritikák: sokan voltak, akik szerint felesleges és hülyeség az egész rádió, némelyek pedig a szakmai hozzáértésünket kritizálták, de az idő múlásával egyre inkább elhaltak ezek a hangok. Ezek mellett pedig természetesen a szeretteink hiánya is megviselt minket. Hetek óta nem járt otthon egyikünk sem, és csak telefonon, illetve interneten tartottuk a kapcsolatot a családunkkal, a barátainkkal.
Solya azt az egy alkalmat leszámítva nem találkozott a gyönyörű szempár tulajdonosával, ettől függetlenül nagyon aggódott a baleset után. Ami engem illet, volt szerencsém megtapasztalni a távkapcsolat minden előnyét és hátrányát, ugyanis amikor karácsony előtt Párizsban jártunk, Lina elvitt minket a központi stúdióba; ha nincs futam, onnan megy az adás. Ott ismerkedtem meg egy aranyos francia fiúval, akit Luc-nek hívnak. Azóta neten és telefonon sokat beszélünk, valódi randit azonban nem sikerült beiktatni. Noncsi és Laura szerelmi élete egyenlő volt a nullával, legalábbis a csajok állítása szerint, de ahogy elnéztem az utánuk forgolódó pasik garmadáját, komolyabb összegben is mertem volna fogadni arra, hogy ez az állapot nem lesz tartós.
A sok szervezés, munka és utazás mellett gyorsan teltek a napok, és mire észbe kaptunk, a bahreini hőségben találtuk magunkat. A luxusszálloda, ahol elszállásoltak, az autó, amivel közlekedtünk és a home természetesen légkondicionált volt, így ezeken a helyeken kellemes hőmérséklet uralkodott, ám a szabad ég alatt meg lehetett sülni.
Már több, mint egy hete a sivatagi országban voltunk. A tesztet követően csupán néhány napra hallgattak el a motorok, a következő hétvégén indult a szezon, így felesleges lett volna elutaznunk.
Péntek délelőtt volt. A home nappalijában ücsörögtem, és a szabadedzést néztem - a plazmatévén a közvetítés ment, a mellettem lévő laptopon pedig a Live Timing töltötte ki a képernyőt. Laura adásban volt, Noncsi az irodában, Solya pedig feláldozta magát és elindult, hogy hozzon némi ebédet. A műsort és Noncsi munkáját nem zavartam a tévézéssel; minden szoba hangszigetelt, nem hallatszik be semmi.
Alonso elég jól ment a Ferrarival, újra megjavította a köridejét, még magabiztosabban vezetve az edzést márkatársa, Felipe Massa előtt. Elégedetten elmosolyodtam, elvégre a spanyol vér nem válik egykönnyen vízzé. Noncsi kilépett az irodából, és lehuppant mellém a kanapéra.
- Holnap délelőtt ki lesz a soros? - érdeklődött.
- Én - feleltem. - Tíztől délig a délelőtti műsort, déltől kettőig pedig a kívánságműsort is én fogom vezetni. Miért?
- Elvileg 11:30-ig tart a szabadedzés, de tizenegy után valamikor be fog esni Jaime Alguersuari egy könnyed beszélgetésre, amikor végzett a programjával, és délig marad. Most fixáltam le a menedzserével, és már ki is tettem a rádió Facebook oldalára, hogy a rajongóknak legyen idejük kérdezni.
- Rendicsek - bólintottam, jelezve, hogy tudomásul vettem.
Mire véget ért az évad első szabadedzése, Solya is visszatért, a zenei blokkot kihasználva pedig Lau is elhagyta pár percre a stúdió magányát, és csatlakozott hozzánk a konyhába, hogy együtt tudjunk ebédelni. A gyors evés után a gyártószobába mentem, hogy rögzítsem a deles híreket, amelyben beszámoltam a szabadedzés eredményeiről is.
A második teszt után elfogadta meghívásunkat Rob Smedley, Felipe Massa versenymérnöke, akivel Laura elemezgette picit az edzés eredményeit, és latolgatták az esélyeket a másnapi időmérőre nézve.
A szombat ugyanúgy indult, mint ahogy azt már megszoktuk, a vidám kis reggeli műsorunkból mindannyian kivettük a részünket. Hétkor én nyitottam a hírösszefoglalóval, aminek már a végén jártam, mikor utolsóként Orsi is helyet foglalt az asztal mellett és maga elé húzta a mikrofont, várva, hogy befejezzem a mondókámat, és elkezdjük az Ébresztőt.
- Elkezdődött a 2011-es Formula 1-es szezon! A mezőny az elmúlt hetek zavargásai miatt kiemelt biztonsági intézkedéseket élvez. Meg nem erősített sajtóhírek szerint több öngyilkos merénylő is megpróbált beszivárogni a nézők között a pálya területére, ám fennakadtak az ellenőrzéseken, a szervezők szerint azonban nincs ok a pánikra, a nagydíjat semmilyen veszély nem fenyegeti. Időjárás: Bahrain-ban száraz, napos idő várható. A levegő hőmérséklete 35°C körül mozog majd, számottevő légmozgás nem várható. Köszönöm a figyelmet, a Speed FM híreivel Esperanza Villart hallottátok.
Miután befejeztem, Lau elindította az Ébresztő szlogenjét, utána pedig elkezdtük a szövegelést.
- Nagyon szép reggelt kívánunk mindenkinek! - köszöntötte a hallgatóinkat Noncsi. - A Speed FM reggeli műsorában, az Ébresztőben ma is velünk van a csodálatosan friss és üde Orsolya Fábián - mutatta be Solyát.
- Természetesen nem kell nélkülöznünk a műsorvezetők gyöngyét, Laura Oliverát - vette át a szót Solya.
- Egészen délután kettőig élvezhetjük az éterben kedvenc hírszerkesztőnk, Esperanza Villar hangját - konferált fel Laura.
- És nincs Ébresztő Noémi Kovács nélkül sem, így ő is itt van velünk a stúdióban - fejeztem be.
- A világ több országában is hallotok most minket, és hát nem tudom, nálatok mi a helyzet, de itt már most elég meleg van - számolt be Solya.
- Igen, de lesz még rosszabb. 35 fokot is ígértek mára a meteorológusok - tettem hozzá.
- Bizony, ma is jó nagy lesz a hőség - értett egyet Laura. - Kíváncsi vagyok, hogy a pilóták hogy viselik ezt, főleg, hogy az autóban tovább fokozódik, de ha szerencsénk van, akár meg is tudhatjuk. Ha jól tudom, érkezik majd vendég a stúdióba.
- Így van - bólintott Noncsi. - Tizenegy óra után a Toro Rosso pilótája, Jaime Alguersuari fogja jelenlétével emelni a műsor színvonalát, akitől akár ti is kérdezhettek. Írjátok meg a Speed FM Facebook oldalára, hogy mire vagytok kíváncsiak, mert Esperanza azokból is szemezgetni fog, amikor a pilótával beszélget.
- Bizony, és ahogy láttam, lesz miből válogatnom - mondtam. - Már most rengeteg kérdés érkezett, de várjuk a továbbiakat is.
- Na, de ne szaladjunk annyira előre! Az a délelőtt zenéje, most viszont még reggel van, amit - ha már a zenénél tartunk - néhány pörgősebb nótával indítunk. Máris jön Tiao Cruz és a Dynamite, majd Rihanna énekel nekünk arról, hogy ő az egyetlen lány a világon az Only Girl (In The World) című számában, bár ezzel az állítással azért vitatkoznék, de mindegy; ennek a körnek a zárásaként pedig meghallgatjuk Lady GaGa újdonságát, a Born This Way-t, aztán jövünk vissza - vázolta Laura a programot, majd lehúzta a mikrofonok potjait a keverőn, ezzel egy időben pedig indította az ígért számokat.
Úgy történt minden, ahogy azt Lau megjósolta: a dalok után újra a miénk volt a szó. Tízig a kis blokkjainkban kitárgyaltuk a színes híreket, a bulvárpletykákat, és természetesen az F1-es híreket. Tízkor aztán átvettem a stafétát, és egyedül maradtam az adásszobában. Noncsi az irodába ment, hogy interjúalanyokat szervezzen az Ausztrál Nagydíj hétvégéjére, Lau és Solya pedig a sajtóközpont felé vették útjukat, hogy cseverésszenek kicsit az újságírókkal. Szombat lévén a műsor címe PartySensation volt - ebben a két órában a clubzenék közül válogattam, miközben vártam a spanyol versenyző megjelenését.
- Köszöntök mindenkit a Speed FM kihelyezett stúdiójából, egyenesen Bahrain-ből. Negyed tizenkettő múlt, a pályán a végéhez közeledik a hétvége harmadik szabadedzése, amely az utolsó alkalom a csapatok számára, hogy tökéletesítsék az autók beállításait a kettőkor kezdődő időmérőre. A tesztet egyelőre nagy meglepetésre a Mercedeses Nico Rosberg vezeti, megelőzve a hétvége korábbi részében domináló Ferrarikat. A PartySensation-ben máris jön Dan Balan, majd Chris Lake, de közben ne felejtsétek el, hogy délben kezdődik a két órás kívánságműsor, ahol csak azok a számok mennek, amelyeket ti szeretnétek hallani, érkezhetnek hát a kérések. Játékunk is tart még, ami Jaime Alguersuarihoz kapcsolódik: írjátok meg sms-ben a pilóta születési dátumát. A helyes választ beküldők között sorsolni fog a számítógép, a szerencsés nyertes pedig egy egész hétvégére szóló, két személyes belépőjeggyel lesz gazdagabb a két hét múlva esedékes Ausztrál Nagydíjra, utazással, szállással, teljes ellátással a Red Bull Racing jóvoltából, érdemes tehát játszani, azt gondolom. Kitekintve az üvegfalon azt látom, hogy most érkezett meg a pilóta, szóval a zenék után már vele térek vissza, és felteszek neki a ti kérdéseitek közül is néhányat, maradjatok velünk! - köszöntem el, azzal elindítottam a zenéket, majd kiléptem a stúdióból és üdvözöltem a nappaliban várakozó spanyolt.
- Szia! Esperanza Villar vagyok. Örülök, hogy elfogadtad a meghívást - nyújtottam a kezem.
Elkövettem azt a hibát, hogy belenéztem a szemébe. Az a vakító kékség teljesen megbabonázott. Kezdtem megérteni, hogy tudott Solya úgy elkábulni egyetlen pillantástól Valenciában...
- Szia! Jaime Alguersuari - mutatkozott be ő is. - Én örülök, hogy itt lehetek - érintette meg a kezem, hogy szinte azonnal el is kapja; mindkettőnket megcsípett egy kisebb elektromos kisülés. Legalább arra jó volt, hogy valamelyest magamhoz térjek, és ne csak bámuljak rá, mint egy félidióta.
- Arra van a stúdió - mutattam az utat.
- Hölgyeké az elsőbbség - vigyorgott, és előreengedett.
- Kérsz valamit inni? - kérdeztem, miközben hellyel kínáltam az én székemmel szemközt.
- Nem, köszönöm.
- Rendben. Az ott a te mikrofonod. Ott van az asztal szélén a fülhallgató, ha használni akarod.
- Az nem szükséges, így is hallak.
A számok végeztével egy szlogen következett, majd adásba kerültünk.
- Már vissza is tértem, és örömmel jelentem, hogy itt van velem a stúdióban a Toro Rosso spanyol versenyzője, Jaime Alguersuari. Üdv a műsorban!
- Köszöntöm a hallgatókat.
- Jaime, hogy érzed magad? Most teljesíted második teljes szezonodat a Királykategóriában. Milyen érzés újra versenyezni a hosszú szünet után?
- Köszönöm, jól vagyok. Imádok versenyezni, ezért nagyon hosszúak voltak a téli hónapok, de nem szabad kiesni a formából, ezért kemény edzésprogramokat teljesítettem, és sok időt töltöttem a szimulátorban is.
- Milyen érzésekkel várod a szezont?
- Természetesen nagyon izgatott vagyok. Kíváncsi vagyok, hogy alakulnak majd az erőviszonyok. A téli tesztek és az eddigi három szabadedzés alapján nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. A második-harmadik európai futamon látszik majd igazán, hogy ki hol tart.
- A rádió Facebook oldalán tegnap óta lehet kérdéseket feltenni. Az egyik hallgatónk Helmut Marko nyilatkozatát emlegeti, és arra kíváncsi, nem félsz-e, hogy Daniel Ricciardo-t ülteti a csapat a helyedre?
- Bizton állíthatom, hogy fix az ülésem a csapatnál. Daniel egy nagyon tehetséges versenyző, de Sebastiannak és nekem is érvényes szerződésünk van.
Úgy láttam, Jaimét bosszantja ez a téma, így nem forszíroztam tovább a kérdést.
- Most zenélünk egy kicsit, aztán visszajövünk, és tovább faggatom Jaimét. Közben már jöhetnek az üzenetek a délben kezdődő kívánságműsorba, és ne feledkezzetek meg a játékunkról sem! A feladvány változatlan - írjátok meg, mikor született Jaime Alguersuari! A nyertes a következő nagydíjon a Red Bull Racing exkluzív vendége lesz. Már csak néhány percetek van a válaszadásra, a következő zenei blokk alatt sorsolunk, szóval aki még nem játszott, most tegye!
A zenék után a rádió oldalára érkezett kérdésekkel bombáztam tovább a cuki spanyol fiút, aki egy birka türelmével, készségesen válaszolgatott.
A következő zeneszünet alatt azt a monitort fixíroztam, ahol a központi szerverre beérkező sms-eket láthatjuk, majd Jaiméhez fordultam:
- Mondj egy számot 61 és 1492 között!
- Minek? - csodálkozott el.
- Sorsol a számítógép - kacsintottam rá.
- Micsoda? - nevette el magát. - Így sorsol a számítógép?
- Persze - nevettem én is. - A beérkezett üzenetek mind kapnak egy sorszámot. A hasunkra csapunk, mondunk egy számot, megnézzük, hogy hányas számú üzenethez tartozik, és ő nyert. Ugyanolyan véletlenszerű, mintha géppel választanánk ki.
- Igaz. Akkor legyen mondjuk aaaa... 944-es - tippelt.
- Köszönöm!
Időközben a végére értek a bekészített dalok, így újra a miénk volt a szó.
- Sziasztok! A PartySensation lassacskán a végéhez közeledik, hamarosan indítom az utolsó dalt, amivel a szerelem szárnyain érezhetjük magunkat, vendégemnek, Jaime Alguersuarinak pedig már csak két kérdést tudok feltenni. Muszáj vagyok feltenni ezt a kérdést, a rajongók szinte követelik a választ: nagyon sokan megkérdezték, az üzenetek pedig rengeteg lájkot kaptak. Mondd csak, Jaime, van barátnőd?
- Jaj, a magánéleti kérdések - csóválta a fejét vigyorogva. - Azt hiszem elárulhatom, hogy jelenleg nincs. Nemrég ért véget egy elég komoly kapcsolatom, amit nagyon sajnálok, de az élet megy tovább.
- Azt hiszem, most nagyon sok lánynak csillant fel a szeme világszerte - mondtam. Azt nem tettem hozzá, hogy remélem, az nem látszott, hogy az enyém is. - A mai utolsó kérdés a zenére vonatkozik, hisz rádióban vagyunk. Tudjuk, hogy zenélsz, Dj-ként tevékenykedsz. Mennyire gondolod ezt komolyan?
- Nagyon szeretek zenélni, de csak hobbi. Egyértelműen a versenyzés a legfontosabb. Azt el tudom képzelni, hogy komolyabban is foglalkozzak vele, ha már nem versenyzem, de reményeim szerint még sokáig a pályákat fogom koptatni.
- Jaime! Köszönöm szépen, hogy eljöttél és válaszoltál a kérdésekre. Hálám jeléül a tiéd az első dal, ugyanis máris kezdetét veszi a két órás kívánságműsor. Milyen dalt kérsz, és kinek szeretnéd küldeni?
- Huh, most megleptél - nevetett. - Lehet mondjuk... az Empty Streets?
- Egy klasszikus Late Night muzsika. Nagyon jó választás! Nagyon sokat buliztam erre. Van esetleg valamilyen üzenet?
- Nem is tudom... A szerelőimnek küldeném, ezzel is szeretném megköszönni a munkájukat.
- Küldjük a számot a Toro Rosso boxba. Közben véget ért játékunk, a számítógép kisorsolta a nyertest - ezen a ponton Jaime felkuncogott; még szerencse, hogy az imént lehúztam a mikrofonját. - Egy németországi telefonszámról érkezett az üzenet, hamarosan felhívjuk a nyertest, és értesítjük, hogy juthat hozzá a nyereményéhez. Máris szól a Wings of Love, a hírek után pedig az Empty Streets-szel kezdődik a kívánságműsor. Maradjatok velünk - búcsúztam rövid időre a hallgatóktól, míg kikísértem a versenyzőt.
- Egy élmény volt - indult vissza a boxszába.
- Köszönöm, hogy válaszoltál mindenre! Remélem, máskor is jössz még.
- Én nagyon jól éreztem magam. Ha hívtok máskor is, jövök - kacsintott, puszival búcsúztunk, majd a pilóta elhagyta a stúdiót.
Én pedig lehuppantam a kanapéra és próbáltam úrrá lenni szívem vad dobolásán.
Esperanza...
Elképesztő gyorsasággal szaladt az idő. Az egyik percben még a szüleimmel karácsonyoztam, a következőben pedig már ültem a repülőn. Úgy tűnt, mintha valaki ellopta volna az életemből a januárt. A beköszöntő február a hideg mellett az előszezont is magával hozta, így a Speed FM utazó stábjának többi tagjával egyetemben én is útra keltem, hogy a tesztek és a futamok helyszínéről tudósítsak. Nagyszerű dolgunk volt: mire megérkeztünk a pályákra, mindent előkészítettek; a stúdióul szolgáló home csak arra várt, hogy birtokba vegyük.
A valenciai három nap nagyon húzós volt. Ez volt az első éles bevetésünk, ezért érthető módon mindannyian be voltunk tojva. Noncsi nagyon ügyesen végezte a munkáját, hisz nagyon sok vendéget össze tudott trombitálni, némelyeken azonban érződött, hogy nem szívesen jönnek. Ennek ellenére mindenki elégedett volt a munkánkkal. Mi is, Lina is, Ecclestone úr is; és ami a legfontosabb: a közönség is - a hallgatottsági mutatók az egekben voltak.
Így optimistábban és bizakodóbban utaztunk Jerezbe, a következő négy napos teszt helyszínére. Ott is ütköztünk még falakba, többek között Ross Brown és Stefano Domenicalli sem volt hajlandó szóba állni velünk. Ezt a hozzáállást nem értette egyikünk sem, elvégre nekik az a jó, ha minél több helyen meg tudnak jelenni, hogy népszerűsítsék a csapatukat. Pozitív változás volt azonban, hogy egyre kevesebben néztek ránk úgy, mint a véres rongyra, amikor feltűntünk a paddockban. Ebben a négy napban Robert Kubica előző hétvégi balesete foglalkoztatta leginkább a közvéleményt, ezzel kapcsolatban könnyű volt interjúalanyokat találni.
A helyzet szerencsére még tovább javult Barcelonára. A csapatok tagjai közül néhányan már előre köszöntek nekünk, és arra is volt precedens, hogy megszólítottak minket az étkezéseknél. Összegezve azt tapasztaltuk, hogy kezdtek megbékélni velünk. Egyesek belátták, hogy a közönségnek szól ez az egész, és nem fogjuk őket gátolni a munkájukban, mások pedig rendszeres hallhatóink voltak, és egyszerűen megszerették a rádiót.
Szó, mi szó, szükségünk is volt a sikerélményre. Továbbra is értek minket negatív kritikák: sokan voltak, akik szerint felesleges és hülyeség az egész rádió, némelyek pedig a szakmai hozzáértésünket kritizálták, de az idő múlásával egyre inkább elhaltak ezek a hangok. Ezek mellett pedig természetesen a szeretteink hiánya is megviselt minket. Hetek óta nem járt otthon egyikünk sem, és csak telefonon, illetve interneten tartottuk a kapcsolatot a családunkkal, a barátainkkal.
Solya azt az egy alkalmat leszámítva nem találkozott a gyönyörű szempár tulajdonosával, ettől függetlenül nagyon aggódott a baleset után. Ami engem illet, volt szerencsém megtapasztalni a távkapcsolat minden előnyét és hátrányát, ugyanis amikor karácsony előtt Párizsban jártunk, Lina elvitt minket a központi stúdióba; ha nincs futam, onnan megy az adás. Ott ismerkedtem meg egy aranyos francia fiúval, akit Luc-nek hívnak. Azóta neten és telefonon sokat beszélünk, valódi randit azonban nem sikerült beiktatni. Noncsi és Laura szerelmi élete egyenlő volt a nullával, legalábbis a csajok állítása szerint, de ahogy elnéztem az utánuk forgolódó pasik garmadáját, komolyabb összegben is mertem volna fogadni arra, hogy ez az állapot nem lesz tartós.
A sok szervezés, munka és utazás mellett gyorsan teltek a napok, és mire észbe kaptunk, a bahreini hőségben találtuk magunkat. A luxusszálloda, ahol elszállásoltak, az autó, amivel közlekedtünk és a home természetesen légkondicionált volt, így ezeken a helyeken kellemes hőmérséklet uralkodott, ám a szabad ég alatt meg lehetett sülni.
Már több, mint egy hete a sivatagi országban voltunk. A tesztet követően csupán néhány napra hallgattak el a motorok, a következő hétvégén indult a szezon, így felesleges lett volna elutaznunk.
Péntek délelőtt volt. A home nappalijában ücsörögtem, és a szabadedzést néztem - a plazmatévén a közvetítés ment, a mellettem lévő laptopon pedig a Live Timing töltötte ki a képernyőt. Laura adásban volt, Noncsi az irodában, Solya pedig feláldozta magát és elindult, hogy hozzon némi ebédet. A műsort és Noncsi munkáját nem zavartam a tévézéssel; minden szoba hangszigetelt, nem hallatszik be semmi.
Alonso elég jól ment a Ferrarival, újra megjavította a köridejét, még magabiztosabban vezetve az edzést márkatársa, Felipe Massa előtt. Elégedetten elmosolyodtam, elvégre a spanyol vér nem válik egykönnyen vízzé. Noncsi kilépett az irodából, és lehuppant mellém a kanapéra.
- Holnap délelőtt ki lesz a soros? - érdeklődött.
- Én - feleltem. - Tíztől délig a délelőtti műsort, déltől kettőig pedig a kívánságműsort is én fogom vezetni. Miért?
- Elvileg 11:30-ig tart a szabadedzés, de tizenegy után valamikor be fog esni Jaime Alguersuari egy könnyed beszélgetésre, amikor végzett a programjával, és délig marad. Most fixáltam le a menedzserével, és már ki is tettem a rádió Facebook oldalára, hogy a rajongóknak legyen idejük kérdezni.
- Rendicsek - bólintottam, jelezve, hogy tudomásul vettem.
Mire véget ért az évad első szabadedzése, Solya is visszatért, a zenei blokkot kihasználva pedig Lau is elhagyta pár percre a stúdió magányát, és csatlakozott hozzánk a konyhába, hogy együtt tudjunk ebédelni. A gyors evés után a gyártószobába mentem, hogy rögzítsem a deles híreket, amelyben beszámoltam a szabadedzés eredményeiről is.
A második teszt után elfogadta meghívásunkat Rob Smedley, Felipe Massa versenymérnöke, akivel Laura elemezgette picit az edzés eredményeit, és latolgatták az esélyeket a másnapi időmérőre nézve.
A szombat ugyanúgy indult, mint ahogy azt már megszoktuk, a vidám kis reggeli műsorunkból mindannyian kivettük a részünket. Hétkor én nyitottam a hírösszefoglalóval, aminek már a végén jártam, mikor utolsóként Orsi is helyet foglalt az asztal mellett és maga elé húzta a mikrofont, várva, hogy befejezzem a mondókámat, és elkezdjük az Ébresztőt.
- Elkezdődött a 2011-es Formula 1-es szezon! A mezőny az elmúlt hetek zavargásai miatt kiemelt biztonsági intézkedéseket élvez. Meg nem erősített sajtóhírek szerint több öngyilkos merénylő is megpróbált beszivárogni a nézők között a pálya területére, ám fennakadtak az ellenőrzéseken, a szervezők szerint azonban nincs ok a pánikra, a nagydíjat semmilyen veszély nem fenyegeti. Időjárás: Bahrain-ban száraz, napos idő várható. A levegő hőmérséklete 35°C körül mozog majd, számottevő légmozgás nem várható. Köszönöm a figyelmet, a Speed FM híreivel Esperanza Villart hallottátok.
Miután befejeztem, Lau elindította az Ébresztő szlogenjét, utána pedig elkezdtük a szövegelést.
- Nagyon szép reggelt kívánunk mindenkinek! - köszöntötte a hallgatóinkat Noncsi. - A Speed FM reggeli műsorában, az Ébresztőben ma is velünk van a csodálatosan friss és üde Orsolya Fábián - mutatta be Solyát.
- Természetesen nem kell nélkülöznünk a műsorvezetők gyöngyét, Laura Oliverát - vette át a szót Solya.
- Egészen délután kettőig élvezhetjük az éterben kedvenc hírszerkesztőnk, Esperanza Villar hangját - konferált fel Laura.
- És nincs Ébresztő Noémi Kovács nélkül sem, így ő is itt van velünk a stúdióban - fejeztem be.
- A világ több országában is hallotok most minket, és hát nem tudom, nálatok mi a helyzet, de itt már most elég meleg van - számolt be Solya.
- Igen, de lesz még rosszabb. 35 fokot is ígértek mára a meteorológusok - tettem hozzá.
- Bizony, ma is jó nagy lesz a hőség - értett egyet Laura. - Kíváncsi vagyok, hogy a pilóták hogy viselik ezt, főleg, hogy az autóban tovább fokozódik, de ha szerencsénk van, akár meg is tudhatjuk. Ha jól tudom, érkezik majd vendég a stúdióba.
- Így van - bólintott Noncsi. - Tizenegy óra után a Toro Rosso pilótája, Jaime Alguersuari fogja jelenlétével emelni a műsor színvonalát, akitől akár ti is kérdezhettek. Írjátok meg a Speed FM Facebook oldalára, hogy mire vagytok kíváncsiak, mert Esperanza azokból is szemezgetni fog, amikor a pilótával beszélget.
- Bizony, és ahogy láttam, lesz miből válogatnom - mondtam. - Már most rengeteg kérdés érkezett, de várjuk a továbbiakat is.
- Na, de ne szaladjunk annyira előre! Az a délelőtt zenéje, most viszont még reggel van, amit - ha már a zenénél tartunk - néhány pörgősebb nótával indítunk. Máris jön Tiao Cruz és a Dynamite, majd Rihanna énekel nekünk arról, hogy ő az egyetlen lány a világon az Only Girl (In The World) című számában, bár ezzel az állítással azért vitatkoznék, de mindegy; ennek a körnek a zárásaként pedig meghallgatjuk Lady GaGa újdonságát, a Born This Way-t, aztán jövünk vissza - vázolta Laura a programot, majd lehúzta a mikrofonok potjait a keverőn, ezzel egy időben pedig indította az ígért számokat.
Úgy történt minden, ahogy azt Lau megjósolta: a dalok után újra a miénk volt a szó. Tízig a kis blokkjainkban kitárgyaltuk a színes híreket, a bulvárpletykákat, és természetesen az F1-es híreket. Tízkor aztán átvettem a stafétát, és egyedül maradtam az adásszobában. Noncsi az irodába ment, hogy interjúalanyokat szervezzen az Ausztrál Nagydíj hétvégéjére, Lau és Solya pedig a sajtóközpont felé vették útjukat, hogy cseverésszenek kicsit az újságírókkal. Szombat lévén a műsor címe PartySensation volt - ebben a két órában a clubzenék közül válogattam, miközben vártam a spanyol versenyző megjelenését.
- Köszöntök mindenkit a Speed FM kihelyezett stúdiójából, egyenesen Bahrain-ből. Negyed tizenkettő múlt, a pályán a végéhez közeledik a hétvége harmadik szabadedzése, amely az utolsó alkalom a csapatok számára, hogy tökéletesítsék az autók beállításait a kettőkor kezdődő időmérőre. A tesztet egyelőre nagy meglepetésre a Mercedeses Nico Rosberg vezeti, megelőzve a hétvége korábbi részében domináló Ferrarikat. A PartySensation-ben máris jön Dan Balan, majd Chris Lake, de közben ne felejtsétek el, hogy délben kezdődik a két órás kívánságműsor, ahol csak azok a számok mennek, amelyeket ti szeretnétek hallani, érkezhetnek hát a kérések. Játékunk is tart még, ami Jaime Alguersuarihoz kapcsolódik: írjátok meg sms-ben a pilóta születési dátumát. A helyes választ beküldők között sorsolni fog a számítógép, a szerencsés nyertes pedig egy egész hétvégére szóló, két személyes belépőjeggyel lesz gazdagabb a két hét múlva esedékes Ausztrál Nagydíjra, utazással, szállással, teljes ellátással a Red Bull Racing jóvoltából, érdemes tehát játszani, azt gondolom. Kitekintve az üvegfalon azt látom, hogy most érkezett meg a pilóta, szóval a zenék után már vele térek vissza, és felteszek neki a ti kérdéseitek közül is néhányat, maradjatok velünk! - köszöntem el, azzal elindítottam a zenéket, majd kiléptem a stúdióból és üdvözöltem a nappaliban várakozó spanyolt.
- Szia! Esperanza Villar vagyok. Örülök, hogy elfogadtad a meghívást - nyújtottam a kezem.
Elkövettem azt a hibát, hogy belenéztem a szemébe. Az a vakító kékség teljesen megbabonázott. Kezdtem megérteni, hogy tudott Solya úgy elkábulni egyetlen pillantástól Valenciában...
- Szia! Jaime Alguersuari - mutatkozott be ő is. - Én örülök, hogy itt lehetek - érintette meg a kezem, hogy szinte azonnal el is kapja; mindkettőnket megcsípett egy kisebb elektromos kisülés. Legalább arra jó volt, hogy valamelyest magamhoz térjek, és ne csak bámuljak rá, mint egy félidióta.
- Arra van a stúdió - mutattam az utat.
- Hölgyeké az elsőbbség - vigyorgott, és előreengedett.
- Kérsz valamit inni? - kérdeztem, miközben hellyel kínáltam az én székemmel szemközt.
- Nem, köszönöm.
- Rendben. Az ott a te mikrofonod. Ott van az asztal szélén a fülhallgató, ha használni akarod.
- Az nem szükséges, így is hallak.
A számok végeztével egy szlogen következett, majd adásba kerültünk.
- Már vissza is tértem, és örömmel jelentem, hogy itt van velem a stúdióban a Toro Rosso spanyol versenyzője, Jaime Alguersuari. Üdv a műsorban!
- Köszöntöm a hallgatókat.
- Jaime, hogy érzed magad? Most teljesíted második teljes szezonodat a Királykategóriában. Milyen érzés újra versenyezni a hosszú szünet után?
- Köszönöm, jól vagyok. Imádok versenyezni, ezért nagyon hosszúak voltak a téli hónapok, de nem szabad kiesni a formából, ezért kemény edzésprogramokat teljesítettem, és sok időt töltöttem a szimulátorban is.
- Milyen érzésekkel várod a szezont?
- Természetesen nagyon izgatott vagyok. Kíváncsi vagyok, hogy alakulnak majd az erőviszonyok. A téli tesztek és az eddigi három szabadedzés alapján nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. A második-harmadik európai futamon látszik majd igazán, hogy ki hol tart.
- A rádió Facebook oldalán tegnap óta lehet kérdéseket feltenni. Az egyik hallgatónk Helmut Marko nyilatkozatát emlegeti, és arra kíváncsi, nem félsz-e, hogy Daniel Ricciardo-t ülteti a csapat a helyedre?
- Bizton állíthatom, hogy fix az ülésem a csapatnál. Daniel egy nagyon tehetséges versenyző, de Sebastiannak és nekem is érvényes szerződésünk van.
Úgy láttam, Jaimét bosszantja ez a téma, így nem forszíroztam tovább a kérdést.
- Most zenélünk egy kicsit, aztán visszajövünk, és tovább faggatom Jaimét. Közben már jöhetnek az üzenetek a délben kezdődő kívánságműsorba, és ne feledkezzetek meg a játékunkról sem! A feladvány változatlan - írjátok meg, mikor született Jaime Alguersuari! A nyertes a következő nagydíjon a Red Bull Racing exkluzív vendége lesz. Már csak néhány percetek van a válaszadásra, a következő zenei blokk alatt sorsolunk, szóval aki még nem játszott, most tegye!
A zenék után a rádió oldalára érkezett kérdésekkel bombáztam tovább a cuki spanyol fiút, aki egy birka türelmével, készségesen válaszolgatott.
A következő zeneszünet alatt azt a monitort fixíroztam, ahol a központi szerverre beérkező sms-eket láthatjuk, majd Jaiméhez fordultam:
- Mondj egy számot 61 és 1492 között!
- Minek? - csodálkozott el.
- Sorsol a számítógép - kacsintottam rá.
- Micsoda? - nevette el magát. - Így sorsol a számítógép?
- Persze - nevettem én is. - A beérkezett üzenetek mind kapnak egy sorszámot. A hasunkra csapunk, mondunk egy számot, megnézzük, hogy hányas számú üzenethez tartozik, és ő nyert. Ugyanolyan véletlenszerű, mintha géppel választanánk ki.
- Igaz. Akkor legyen mondjuk aaaa... 944-es - tippelt.
- Köszönöm!
Időközben a végére értek a bekészített dalok, így újra a miénk volt a szó.
- Sziasztok! A PartySensation lassacskán a végéhez közeledik, hamarosan indítom az utolsó dalt, amivel a szerelem szárnyain érezhetjük magunkat, vendégemnek, Jaime Alguersuarinak pedig már csak két kérdést tudok feltenni. Muszáj vagyok feltenni ezt a kérdést, a rajongók szinte követelik a választ: nagyon sokan megkérdezték, az üzenetek pedig rengeteg lájkot kaptak. Mondd csak, Jaime, van barátnőd?
- Jaj, a magánéleti kérdések - csóválta a fejét vigyorogva. - Azt hiszem elárulhatom, hogy jelenleg nincs. Nemrég ért véget egy elég komoly kapcsolatom, amit nagyon sajnálok, de az élet megy tovább.
- Azt hiszem, most nagyon sok lánynak csillant fel a szeme világszerte - mondtam. Azt nem tettem hozzá, hogy remélem, az nem látszott, hogy az enyém is. - A mai utolsó kérdés a zenére vonatkozik, hisz rádióban vagyunk. Tudjuk, hogy zenélsz, Dj-ként tevékenykedsz. Mennyire gondolod ezt komolyan?
- Nagyon szeretek zenélni, de csak hobbi. Egyértelműen a versenyzés a legfontosabb. Azt el tudom képzelni, hogy komolyabban is foglalkozzak vele, ha már nem versenyzem, de reményeim szerint még sokáig a pályákat fogom koptatni.
- Jaime! Köszönöm szépen, hogy eljöttél és válaszoltál a kérdésekre. Hálám jeléül a tiéd az első dal, ugyanis máris kezdetét veszi a két órás kívánságműsor. Milyen dalt kérsz, és kinek szeretnéd küldeni?
- Huh, most megleptél - nevetett. - Lehet mondjuk... az Empty Streets?
- Egy klasszikus Late Night muzsika. Nagyon jó választás! Nagyon sokat buliztam erre. Van esetleg valamilyen üzenet?
- Nem is tudom... A szerelőimnek küldeném, ezzel is szeretném megköszönni a munkájukat.
- Küldjük a számot a Toro Rosso boxba. Közben véget ért játékunk, a számítógép kisorsolta a nyertest - ezen a ponton Jaime felkuncogott; még szerencse, hogy az imént lehúztam a mikrofonját. - Egy németországi telefonszámról érkezett az üzenet, hamarosan felhívjuk a nyertest, és értesítjük, hogy juthat hozzá a nyereményéhez. Máris szól a Wings of Love, a hírek után pedig az Empty Streets-szel kezdődik a kívánságműsor. Maradjatok velünk - búcsúztam rövid időre a hallgatóktól, míg kikísértem a versenyzőt.
- Egy élmény volt - indult vissza a boxszába.
- Köszönöm, hogy válaszoltál mindenre! Remélem, máskor is jössz még.
- Én nagyon jól éreztem magam. Ha hívtok máskor is, jövök - kacsintott, puszival búcsúztunk, majd a pilóta elhagyta a stúdiót.
Én pedig lehuppantam a kanapéra és próbáltam úrrá lenni szívem vad dobolásán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése