Száguldás az éterben

Noncsi

8. fejezet

Másfél héttel később már Ausztráliában voltunk, pontosabban az egyik legelegánsabb melbourne-i szállodában. Konkrétan a Hiltonban. Mivel az eltelt időszakban nem jutottam dűlőre sem a Renault, sem a Ferrari sajtósával interjú ügyben, így más cselhez kellett folyamodnom.
Meghívtam a hotel egy kisebb különtermébe Berniet és a lányokat egy újabb pókerpartira. Abban maradtunk Lauraval, Essel és Solyával, hogy hagyják, hogy én legyek úgymond nyerő szériában, mert a tét egy kívánság teljesítése volt. Tudták mire megy ki a játék, így készségen belementek mindenbe.

Hogy, hogy nem úgy alakult a játszma, hogy én nyertem. Igazából nem is hittem el, de amikor Bernie lecsapta a maradék lapjait az asztalra, magabiztosan elmosolyodtam.
- Nos, mi lenne a kívánságod? – kérdezte meg nyugodtan.
- Csak annyi, hogy szólj rá Fernandora és Kimire, hogy a hétvégén várjuk őket szeretettel a rádióban, fejenként egy órás interjúra. – pislogtam rá ártatlanul.
- Ennyi? – teljesen meghökkent.
- Igen. – vontam vállat. – Egyikük menedzserével vagy sajtósával sem tudtam zöld ágra vergődni, úgyhogy kéne egy kis nyomásgyakorlás rájuk.
- Ezért szervezted ezt a pókerpartit? – folytatta tovább a kérdezősködést Mr. Ecclestone.
- Igen.
- Erre normálisan is megkérhettél volna. – vigyorgott rám. – Nem kellett volna ekkora feneket keríteni ennek. Reggelre el lesz intézve minden.
- Köszönjük. – vigyorogtam a legfelsőbb főnökre, majd belekezdtünk egy újabb, ezúttal tét nélküli pókerpartiba.

Másnap reggel péntek lévén, már hajnali 6-kor kint evett minket a fene pályán. Solyának, Launak és Esnek is rengeteg dolga volt, így amíg Lau nyomta a reggeli műsort, egészen hét órától, mi is tettünk-vettünk és intéztük a napi teendőinket. Es ült be Lau helyére 8 és 9 között, hogy a csajszi fel tudjon rendesen készülni a kora délelőtti vendégre. Aki nem más, mint Ausztrália híres szülöttje, Nicole Kidman.
Ezt az interjút még januárban beszéltem le a színésznő menedzserével. Mostanában nem igazán volt jó szerepe Nicole-nak és kellett számára a pozitív hírverés. Így két nap alatt lebeszéltük az interjút, a Paddockba szóló VIP jegyeket pedig a Fedexel küldtem el neki.
11 órakor már a Home-unk előtt vártam őt és a férjét. Szerencsére pontosan érkeztek, így a kis családot bevezettem a társalgóba, adtam a gyerekeknek papírt és színeseket, valamint némi frissítőt. Majd eljött a fél 12, amikor az ausztrál szépség adásba került. Esperanza felajánlotta, hogy az interjú után majd istápolja a családot, így én is visszavonulhattam a saját kis kuckómba.
Elkezdtem előkészíteni a Maláj és a Kínai Nagydíj programtervezetét, de a munkámat a telefon csörgése szakította félbe.
- Jó reggelt Noncsi. – búgott bele a kagylóba Bernie bá.
- Jó reggelt.
- Csak szólok, hogy beszéltem a srácokkal. Fernandoval és Kimivel. Utóbbi ma fog este 6 és 7 között a rendelkezésetekre állni, míg Fernando vasárnap délután 5 és 6 között lesz a tiétek.
- Bernie, imádlak! – nevettem fel megkönnyebbülten.
- Helyes. Ha bármiben kellenék még, keress meg nyugodtan.
- Rendben. Nagyon mérgesek voltak? – érdeklődtem tovább.
- Hát eléggé. Szedjétek szét őket. – vigyorgott bele a telefonba Bernie, mire én is felnevettem. Kis évődés után leraktuk a telefont, én pedig közöltem az ítéletet a lányokkal. Teljesen el voltak ragadtatva.

Nagyon belemerültem a munkába, annyira, hogy kihagytam a reggelit, az ebédet, és délután 4 felé már a klaviatúrára borulva aludtam. Egy kiadós fejfájással egyetemben. De így jár az, aki későn fekszik, korán kel és még dolgozik is mellette.
- Noncsi.. – böködött meg Es. – Hahó, hétalvó!
- Hmmm? – kicsit kómásan ébredtem. – Mi az? Mi történt?
- Lassan érkezik Kimi és kéne egy műsorvezető. – felelte a spanyol leányzó huncutul csillogó szemmel.
- Mi? Úgy volt, hogy azt az interjút Solya vezeti le! – háborogtam.
- Tudom. De szegénykémnek iszonyú migrénje van, Lau éppen pályabejáráson van az egyik McLarenes szerelővel, a holnap reggeli adásba készít anyagot, én pedig az éjszakai zenét válogatom össze.
- Ééértem.. De biztos jó ötlet ez? – vontam fel a szemöldököm.
- Hát persze. Itt az ideje, hogy végre te is önállóan vezess egy kicsit műsort.
- Csodás. – morogtam. – Elmegyek megmosakodni, aztán megyek.
- Okés. Siess. Negyed óra és adásban kell lennetek.
- A drágaság már itt van?
- Aham… És még nem tudja, hogy te leszel a beszélgetőpartnere. – vigyorodott el gonoszan Es.
- Jelen pillanatban nagyon utállak titeket. – zártam le a beszélgetést, majd elsiettem a mosdóba. Gyorsan még wc-re is elmentem, de persze mikor máskor csípődne be a blúzom anyaga a farmerom zipzárjába? Naná, hogy most, amikor már csak perceim vannak az adás kezdetéig.

Cibáltam az ingemet össze-vissza, rángattam fel-le mire végül engedett az anyag és a blúzom visszanyerte a szabadságát. Kirohantam még a konyhába, magamhoz ragadtam egy palack ásványvizet és az adás kezdete előtt 3 perccel beestem a stúdióba. Kimi is éppen ivott, de amikor meglátott, félrenyelt picit. Hát, ez van apukám, ezt kell szeretni.
- Te?
- Én. Hogy érzed magad? Felkészültél a következő egy órára? – próbáltam kicsit oldani a feszültséget.
- Veled? – erre már csak a szemeimet forgattam. Magamra rángattam a fülhallgatómat és a vendégem is így tett. Lement a szignál, úgyhogy bejelentkeztem.
- Elérkezett a 6 óra, így szerény személyem, Noémi Kovács csatlakozik hozzátok kedves hallgatóink. Ahogy azt egész nap ismételgettük, érdemes bennünket 6 és 7 óra között hallgatni – bár mikor nem? Nos, erre a 60 percre nem más lesz a sztárvendégünk, mint Kimi Raikkönen. Szia Kimi, köszönjük, hogy elfogadtad a meghívást.
- Sziasztok. Nagyon szívesen. – válaszolta szűkszavúan, résnyire préselt szájjal. Elvigyorodtam magamban.
- Mielőtt belevágnánk, felhívnám hallgatóink figyelmét arra, hogy a rádió Facebook oldalán feltehetitek a kérdéseiteket Kiminek! Nos, Jégember.. Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy olyan kérdéseket tegyek fel, amivel egy hétvége alatt 50-szer megtalálnak.
- Ez igazán kedves. – mondta kissé kétkedően.
- Mindenki szinte természetesnek vette, hogy idén visszatérsz a Forma-1-be. Ezzel kapcsolatban rengeteg pletykát lehetett hallani a 2010-es évad során, viszont a képekből, interjúkból személy szerint úgy ítéltem meg, hogy a WRC-ben sokkal jobban érezted magad. Miért tértél hát vissza a Királykategóriába? Egyáltalán, szerinted még helytálló ez a kifejezés a Forma-1-re?
- Ezt hogy érted? – kérdezett vissza és mintha egy kis érdeklődés csillant volna a szemében.
- Én úgy látom, hogy már évek óta folyik a technika lebutítása. A motorfejlesztések befagyasztása, az F-csatorna betiltása, a KERS körüli hercehurca, a dupla diffúzor kivonása a forgalomból… A tesztpilótai állásnak is mi értelme van? Megszabják, hogy a téli tesztek alatt mennyit tesztelhettek, aztán év közben meg semmi. Ráadásul 2013-tól be akarják vezetni a turbómotorokat. Számomra ezek olyan változások, amik túl sterillé teszik az egész versenyt, már a kocsik hangja sem lesz a régi, nemhogy egy előzést lássunk a pályán.. – magyaráztam vehemensen.
- Részben igazad van. Viszont másik oldalról ott van a környezettudatos életmód…
- Aha. Gondolom ezért te sem magángéppel utazol a versenyhelyszínekre, hanem charter járattal.. Természetesen a környezetvédelem nevében! – pislogtam rá ártatlanul, mire megengedett magának egy vigyort. – Jé, mosolyogsz!
- Na igen, az arcizmaim nincsenek felvarrva. Ha innen nézzük, akkor tényleg jogos a kérdés, hogy még Királykategória-e a királykategória. Néhány versenyt még mi, pilóták is halálra ununk, bár ez nem a technikai visszafejlődés számlájára írható. Inkább a rosszul megtervezett pályákéra. Egy túlságosan lassú pályából te sem tudnál sok mindent kihozni.
- A Rali Világbajnoksággal összehasonlítva…
- Nem érdemes a két sorozatot összehasonlítani. Teljesen különbözőek. Bár a Rali manapság tényleg sokkal nagyobb kihívást jelent.
- Mielőtt közbevágtál, én is erre szerettem volna kilyukadni. De ha erről nem szeretnél beszélni úgy is jó. Kanyarodjunk vissza az első kérdéshez. Miért tértél vissza? A pénz miatt? Vagy fűtött a bizonyítási vágy?
- Mindenki tudja, hogy mi történt 2009-ben. Szeretném megmutatni, bebizonyítani, hogy mindennek ellenére, engem nem szabad leírni. Újra világbajnok akarok lenni.
- Akkor az első futamon elért eredményeid ebben nem igazán segítenek..
- A végső elszámolásnál minden pont számít. Hosszú még a szezon, várjuk ki a végét. – láttam Kimin, hogy erre a témára nem szeretne több időt szánni, kissé érzékenyen érinti.
- És mi a helyzet a ralival? Kubica balesete után engedik, hogy két futam között részt vegyél egy-egy rali versenyen?
- Máshogy nem kötöttem volna velük szerződést. Az Argentin, a Wales és talán a Spanyol ralin is részt veszek. Esetleg egy kisebb olasz versenyen is.
- Milyen a kapcsolatod a Robertet helyettesítő Nick Heidfelddel? Régebben őt nevezted meg a legrosszabb pilótának a Forma-1-ben.
- Egyelőre kijövünk. Nincsen semmi gáz. Mind a ketten újak vagyunk a csapatnál, ismerkedünk az emberekkel és az autóval.
- Mennyire érzed meg az egy év kihagyást?
- Eléggé. De behozom a lemaradásom.
- Ezt örömmel hallom. – mosolyogtam rá, amit nem tudott hova tenni. – És akkor jöjjön néhány hallgatói kérdés. – néztem újra rá a monitorról.
- Rendben.
- Mi a kedvenc vodka-márkád?
- Finlandia. – itt konkrétan vigyorgott.
- Esetenként mekkora adagot fogyasztasz belőle? – húztam tovább az agyát.
- Ez az alkalomtól is függ. – válaszolta sejtelmes mosollyal.
- Hohó, itt egy újabb érdekes kérdés! Mit szólsz ahhoz, hogy az európai pályák egyre inkább háttérbe szorulnak az ázsiai és arab pályákkal szemben? Nagyon kreatív kis hallgatóink vannak!
- Tényleg jó a kérdés. A magam részéről örülnék, ha több legendás európai pálya térne vissza, vagy éppen újak lépnének néhány elavult helyére. Ott van a lenyűgöző osztrák aszfaltcsík, de Portimaoban, Portugáliában is remek versenyeket lehetne futni. Én személy szerint, ha visszakerülne a Francia Nagydíj a naptárba, annak nagyon örülnék. Az arab és ázsiai futamok között is van olyan, ami megéri a pénzét, például Szingapúr és Japán. De a többivel nem igazán vagyok kibékülve, nagyon egy kaptafára készültek. – magyarázta az álláspontját.
- És egy finnországi futamhoz mit szólnál? – tettem fel az újabb kérdést kíváncsian.
- Le lennék nyűgözve.
- Ennyire azért ne lelkesedj. – kötözködtem egy kicsit vele, mire felhúzta a szemöldökét. – Mindenesetre köszönöm szépen a részvételt, reméljük, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy vendégül láthattunk!
- Nagyon szívesen. Van egy olyan érzésem, hogy még jövök párszor. – kuncogni kezdtem.
- Ennek igazán örülnénk. Az egy órás nyúzásért cserébe kérlek fogadd el tőlünk a következő számot, mintegy útravalóul: AC-DC It’s a long way to the top (if you want a rock ’n’ roll) – búcsúztam tőle és bekevertem a számot.
- Hát akkor szia! – köszönt el lemászva a székből és kisuhant az ajtón. Közben Es érkezett fülig érő szájjal.
- Basszus, ez nagyon jó volt! Gratula! – ölelgetett meg.
- Köszi. De több ilyenre rá nem vesztek! – fenyegettem meg a csajszit.
- Dehogynem… Most pedig nyomás a hotelbe, pihend ki magad.
- Okés. Szia! Jó munkát! Csörögj, ha valami van!
- Nooooncsi! Még mindig itt vagy?
- Csak az asztrál testem. – vigyorogtam rá és otthagytam a stúdióban.

Indulás előtt benéztem még a vágó szobába, ahol Lau alakítgatott a pályabejárásos interjúján. Bár ahogy megfigyeltem, nem igazán a McLarenes szerelő magyarázatával volt elfoglalva. A gondolatai máshol jártak. Megérintettem a vállát, mire összerezzent.
- Jaj! Te vagy az? – mosolygott rám zavartan.
- Bizony. Min gondolkodsz?
- A munkán jár az agyam. – felelte kitérően.
- Na persze. Én meg most jöttem le a falvédőről. – hunyorogtam rá. – Ki vele! Mi a gond?
- Fernando… - mondta nagy sóhaj kíséretében és rám emelte a tekintetét. Kíváncsian vártam a magyarázatra, hogy a Klicskó testvérek hevesebb fele mit követett el már megint..