Száguldás az éterben

12. Rész

Laura

Szerda délelőtt a Williams csapat boxutca falánál ültem és néztem, ahogy a csapatok szorgoskodnak. A lányokkal már hétfő óta itt vagyunk Sanghajban. Volt pár nap pihenőnk a vasárnapi after partyt követően. Micsoda kis buli volt! A Sauberes Sergio Perez is velünk mulatta az időt. Hihetetlen mennyit tud bókolni a srác. A buliból négyes kis fogatunkból Noncsi hiányzott valamiféle rejtélyes oknál fogva. Arről azonban nem tudtuk kifaggatni hol, kivel töltötte az estét, pedig mindhárman próbáltuk belőle kiszedni. De ilyen könnyen nem szabadul, az is biztos!
A Williamseseknél meglehetősen jó hangulat uralkodott. Zenét hallgattak, énekeltek szerelgetés és pakolás közben. Én is dúdolásztam a dallamot. Az egyik szerelő mosolyogva nézett engem és intett egyet. Visszaintettem. A zsebemben ekkor elkezdett rezegni a mobilom. Rápillantottam és felvettem.
- Tessék. Itt Laura Olivera.
- Szia Lau! Beto vagyok! Bocsi a zavarásért.
- Beto! Szia! Mizus veled?
- Megvagyok, köszi. Épp Victoriahoz igyekszem. Jövőhéten ráérsz?
- Mikor és miért? - kérdeztem vidáman. Beto az unokatestvérem, Victoria párja.
- Huszadikán, szerdán. Egy kis családi összejövetel. Fontos esemény lesz.
- Fontos esemény? Tudtommal se szülinap, se névnap, se... Hoppá!
- Csak annyit kérdeztem, tudsz-e jönni!? Fontos lenne.
- Mindenképp megyek. Megkéred Vic kezét?
- Nem telefontéma. Legyél majd ott! Most leteszem. Vigyázz magadra. Szia!
- Oksi! Esküvőő lesz! Juhúú! Szia! - tettem le lelkesen.
Mosolyogva gondolkodtam, hogy Vic mennyire fog örülni. Imádják egymást Betoval. Nagyon szép pár. Mindig is irigykedtem rájuk. Én is ilyen boldog párkapcsolatot szeretnék majd a jövőben.
- Szia Szépség! - ült le mellém a Williamses szerelő.
- Szia. Hát neked nem inkább dolgoznod kéne?
- Nem voltam képes ilyen szépség mellett.
- Ez esetben nem zavarom a helyes kis szerelőket. - kacsintottam és indultam el, de ő követett.
- Nem zavarsz. Szívesen meginnék veled egy kávét.
- Nem szeretem, bocsi. És sok dolgom van, akárcsak neked.
- Rendben. Akkor majd máskor valami másra meghívnálak. Benne vagy?
- Meglátjuk. Most szia! - intettem és elindultam a Paddock kijárata felé.
A pályáról visszasiettem a hotelbe, ahol a lányokkal lementünk az étterembe egy finom ebédre és egy kellemes kis csevejre.
A pénteki nap meglehetősen fárasztónak ígérkezett. Már hajnali 6-kor kint voltunk a pályán. Az első edzés előtt sikerült egy kis beszélgetésre elkapnom Christian Hornert, a Red Bull csapatfőnökét. A bajnokság állásáról beszélgettem vele kicsit. Jelenleg Sebastian Vettel 55 ponttal vezeti a pilóták pontversenyét. Mark Webber szerény 14 ponttal tetemes lemaradásban van csapattársával szemben. Christian elmondta, hogy szó sincs kivételezésről. Marknak egyszerűen rengeteg problémája akadt a kocsival, de a csapat keményen dolgozik, hogy kijavítsák a hibákat és az ausztrál pilóta is képes legyen harcolni a bajnoki címért. Nagy riválisként a Ferrarikat és a McLareneket nevezte meg. A Ferrarisokkal egyébként konstrüktőriben egyenlő pontszámmal rendelkeznek, így ez érthető is. A Spanyol Nagydíjra egy nagyobb aerodinamikai csomag fog érkezni a kocsira, ennyit még elárult, majd el kellett sietnie, hisz a szabadedzés már nagyon közeledett.
Az edzés előtt hamar leadtam a csajoknak az anyagot, ettem egy falatot, majd a Renault Motorhomeba siettem. Bruno Sennaval még csütörtökön sikerült Noncsinak egyeztetnie, hogy egy kis interjúfélét készíthessek vele. Bruno nagyon kedves volt. Ő épp tízóraizott az edzés közben, de közben magyarázott, hogy ilyenkor a csapatok mit hogyan tesztelnek. A Renault például épp a lágy gumikat teszteli. Valami gondjuk van a felmelegítéséssel egy kör alatt és a beállításokkal próbálják orvosolni.
Az edzést végül a McLarenes Jenson Button nyerte Räikkönen és Heidfeld előtt. Bruno szerint versenyképes lehet a hétvégén a Renault. Megköszöntem neki a szakértő magyarázatokat és ennyivel is okosabban mentem vissza a Homeunkba.
- Téged is látni Drága Laura? - érdeklődte mosolyogva Noncsi egy nagy tál milánói társaságában.
- Zsúfolt volt a délelőtt. Én is kérek milánóit sok-sok sajttal!
- Szedjél magadnak! - ült le Es.
- Jaj, igazán kiszolgálhatnátok most az egyszer. Egész délelőtt rohangáltam. Ki vagyok purcanva!
- Mi is dolgozgattunk, úgyhogy meg ne sajnáljunk!
-  Jól van. Akkor szedek magamnak! - mentem a kis konyhába. - Délután lesz valami interjú?
- Liuzzival sikerült megbeszélnem egy pályabejárást. Bukósisakot és térdvédőt vigyél. Kerékpárral mentek.
- Az szuper! Szorgos vagy nagyon! Este legalább lesz mit összevágni. De várom már...
Már késő este volt, mikor befejeztem a szerkesztgetést. Elköszöntem Estől, majd elindultam a sötétben a parkoló fele. Az egyik Williamses kamion mellett mentem el éppen, mikor a cipőm sarka egy rossz lépésnél kitört. A bokám dörzsölgettem, majd levettem a cipellőt. Az egyik kedvencem volt. Szomorúan húztam le másik lábamról is, majd indultam tovább, mikor valaki kilépett az egyik előttem levő kamion mögül. A sötétben nem láttam az arcát. Kissé félve próbáltam távolról, de nem feltűnően távolról kikerülni, de az illető férfi nem engedett tovább menni.
- Merre, merre ilyen későn?
- Vissza a hotelbe. Elengedne?
- Nem.
- Már bocsánat, de én. Ááá! - sikítottam fel, ahogy elkapta a kezem. A másik kezemben levő cipővel kezdtem a kezdeti sokk után ütni a fejét.
- HAGYD ABBA! - lökött el, én pedig elestem, neki egy növénynek.
- Közelebb ne jöjjön, mert...
- MERT? Mert mi lesz? Nagyon beindulok az ilyen harcos kis nőcskékre! - rántott fel. Ijedten ütöttem a mellkasát.
- SEGÍTSÉG! Eresszen el! KÉREM!
- HAGYJA BÉKÉN! - jött egy hang a férfi mögül, mire eleresztett, megfordult, a megmentőm pedig behúzott neki egy nagyot. Remegve rogytam le a földre.
- Köszönöm! - hebegtem. Ahogy leguggolt hozzám az én hősöm, és a mobiljával megvilágította az arcom, az ő kilétére is fény derült. - Fernando?
- Gyere. Menjünk innen. - bólintottam. Felsegített, megfogta a táskám és a kezembe adta a cipőm. A parkoló irányába indultunk.
- Tényleg köszönöm Fernando. Ha nem jössz, nem is tudom mi lett volna.
- Ne is gondolj erre. Az az idióta kapott! Nyilván egy részeg pályamunkás vagy szerelő nem volt képes másként "elszórakozni".
- Hát nem. Au!
- Mi történt?
- Valamibe beleléptem. - ugráltam.
- Tudsz jönni? Nincs mesze a parkoló. Itt nincs semmi fény.
- Kibírom addig. - kapaszkodtam bele a spanyolok gyöngyébe.
A parkolóban Fer beültetett a kocsijába, majd miután lepakolta a cuccaim, megnézte a lábam.
- Ez elég csúnya. Egy üvegszilánk ment bele.
- Jézusom! Akkor ezért fáj ennyire? Ki tudnád venni?
- Inkább nem nyúlok hozzá. Jobb, ha doki látja. Beviszlek a kórházba.
- Kórház? Csak oda ne! - könyörögtem, de nem hatotta meg. Berakta csomagtartóba cuccaim, majd beszállt mellém és gázt adott.
Nem vezetett túl gyorsan. Kellemes érzés volt mellette ülni.
-  Még dolgoztál kit a pályán? Adatokat elemeztél?
- Te pedig nem dolgozol most is, ugye? - pillantott rám.
- Hát... Tudod egy riporternek nehéz kibújni a bőréből. - rántottam meg a vállam.
- És te tudtad, hogy egy pilótának szintén nehéz kibújni a bőréből? - révedt a pillantása az útra.
- Jaj! Kapaszkodás! Na? Nem indulsz?
- Nehéz kibújni, de megteszem. Te is tedd meg.
- Hát erre most nem számítottam. De oké. Próbálok kibújni riporteri énemből.
- Hálás köszönetem. - pillantott ismét rám. - Nem fáj a kezed?
- Kicsit. Szerintem holnapra kék-zöld-lila foltos leszek. A lábam most jobban aggaszt.
- Hamarosan már ott leszünk a kórháznál. Kábé 5-10 perc. Addig bírd ki.
- Rendben. Köszi.
- Nincs mit.
Elgondolkodva figyeltem őt. Mindketten csendben voltunk egészen a kórházig. Bent a dokira nem kellett sokat várni. Fernek hála hamar a vizsgálóban voltunk. A doki minden érzéstelenítő nélkül vette ki a lábamból az üvegszilánkot! Ennek apró, de meglehetősen negatív következménye csupán annyi lett, hogy én ott helyben, a vizsgálóasztalon elájultam.
Egy puha ágyban tértem magamhoz. A szobában körbenézve a hotelszobámat véltem felfedezni. Felülve az ágyban megláttam az éjjeli szekrényemen egy kis cetlit és a mobilom. Megnéztem az üzenetet.

"Szia!
Visszahoztalak a hotelbe. Szerencsére a táskádban megtaláltam a hoteled címét, így nem volt nehéz dolgom. A doki kiszedte a lábadból az üvegszilánkot, le is fertőtlenítette és még egy kis tetanuszt is kaptál. De minden oké. Kíméld a lábad, azt javasolta a doki, és tegyük hozzá, hogy én is!
Jobbulást!
Üdv, Fernando :)"

Mosolyogva raktam vissza a levelet az asztalkára, majd visszadőltem az ágyba. Boldogan tértem át álomvilágba.