10. fejezet
Esperanza
A futam utáni elmaradhatatlan buli szokás szerint elég sokáig tartott, így a hétfő kora reggeli, Malajziába tartó gépen kissé nyomott volt a hangulat. Noncsi azonban pörgött - mint mindig.
- Mi a helyzet, Es, kedves? A bulin sem voltál olyan, mint Bahreinben, és most is már-már szomorúnak tűnsz.
- Pedig nem vagyok - erőltettem magamra egy halvány mosolyt, miközben a fülem mögé tűrtem a hajam.
- Kislány, nem most jöttem a falvédőről! Mesélj szépen! Látom, hogy valami nyomja a szíved.
- Hát jó. Az egész szombat délután kezdődött...
Az időmérő után mind a négyen a home-ban voltunk. Noncsi vigyorogva lépett ki az irodájából.
- Tudjátok, ki érkezik mindjárt, és miért?
- Nem, de ha jól sejtem, hamarosan megtudjuk - dobta le magát a kanapéra Laura.
- Képzeljétek, hamarosan átjön Jaime Alguersuari, hogy a péntek esti műsorról tárgyaljunk.
- Micsoda? - ráncolta a szemöldökét Solya.
- A visszajelzések és a mutatók alapján imádták a hallgatók a múlt heti interjúját. Mivel DJ, megpróbálok leszervezni vele egy péntek esti mixműsort. Tíz és tizenegy között az ő szettjeit játszanánk, és időnként élőben is keverne - vázolta terveit csillogó szemekkel marketingesünk.
- Nahát, ez szuper ötlet! - lelkendezett Lau is.
Még megvitattunk néhány kérdést, majd mindenki a dolgára indult. Tettem-vettem, majd pár perccel később a sajtóközpont felé indultam, hogy megtudjam a kollégáktól, milyen a nemzetközi sajtóvisszhang a kvalifikációról. A home bejáratánál aztán összefutottam az érkező Jaimével - szó szerint. Le kell szoknunk arról, hogy a mobilunkba temetkezünk közlekedés közben.
- Bocsi! - néztem fel. - Ó, szia Jaime!
- Szia Es! - köszöntött két puszival. - Hová ilyen sietősen?
- A sajtóközpontba. Megkérdezném, hogy mi járatban vagy felénk, de ha jól sejtem, Noncsihoz jöttél.
- Így van - bólintott. - Akkor már hallottad, hogy félig-meddig kollégák leszünk?
- Igen, Noncsi most mondta. Menj csak be, már vár téged. Az első ajtó jobbra.
- Oké, köszi. Jó, hogy láttalak - tette hozzá búcsúzóul, majd a mutatott helyiség felé ment, én pedig útnak indultam a paddockban.
Mikor visszaértem, Jaime adásban volt. Noncsi magyarázata szerint, ha már itt volt, kifaggatják a bahreini dobogóval és az új műsorral kapcsolatban.
- Mire számítasz? - kérdezte Solya.
- Nem is tudom. Nem csináltam még ilyesmit, de jó dolognak tűnik. És ki ne dolgozna szívesen ilyen környezetben? Úgy értem, nagyon bájos kollégáim lesznek. Esnek például nagyon szép a szeme.
Solya egy pillanatra elnémult, amikor rám villant a tekintete. Jaime háttal ült nekem, így nem látta, hogy már visszatértem.
- Azt hiszem, ez remek végszó. - felelte Solya, akinek jó rádiós lévén, most sem állt el a szava. - Köszönöm, hogy itt voltál, Jaime. Érdeklődve várom a péntek estét, a hallgatókkal egyetemben. Sok sikert a holnapi futamra!
- Köszönöm! Sziasztok! - búcsúzott a pilóta is.
- A Speed FM műsora zenével folytatódik, máris szól a Green Day slágere, majd hírek következnek. Maradjatok velünk! - fejejzte be az adást Solya, majd lehúzta a potokat.
Jaime felkelt a székből, majd megfordult, és a stúdió üvegfalán keresztül farkasszemet nézett velem. Ekkor megcsörrent a telefonom, így elfordultam. A kijelzőre pillantva láttam, hogy Luc keres.
- Ajjaj - suttogtam, mielőtt megnyomtam a hívásfogadó gombot. - Szia!
- Mi az ördög folyik ott Ausztráliában? - támadt nekem Luc. - Dolgozni jártok oda, vagy pasizni? Nézd, tudom, hogy nem ígértünk semmit, de azt hittem, van köztünk valami.
- Luc, ez nem az, amire gondolsz. Ez csak vicc volt.
A stúdióból kilépő Jaime kérdő pillantást vetett Solyára, és miközben Luc tovább süketelt, fél füllel hallottam barátnőm válaszát:
- Szerintem ez Luc lesz. A barátja. Vagy valami olyasmi. Nem túl komoly.
- Oké. Majd beszélünk - zártam le a beszélgetést, majd bontottam a vonalat. - Szóval szép a szemem, mi? - fordultam honfitársam felé.
- Sajnálom. Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni - szabadkozott Jaime, és látszott rajta, hogy tényleg sajnálja, ez azonban kevés volt, hogy elnyomja a dühömet.
- Végül is csak a rádióba mondtad be. Pár százezer embernél több nem hallhatta - replikáztam.
- Mondtam már, hogy sajnálom, oké? Mit csináljak még? - kezdett el benne is felmenni a pumpa.
- Semmit. Már eleget tettél.
- Nem tudtam, hogy van valakid. És ez különben is csak egy egyszerű ténymegállapítás volt.
- Jól van. Végül is tök mindegy - zártam le a vitát, majd a vágószobába mentem, és becsaptam az ajtót.
- Erről nem is hallottam - csodálkozott Noncsi. - És most miért van rossz kedved?
- Ezt hogy érted? - néztem rá meglepetten.
- Melyik elbűvölő férfiegyed az oka? Luc vagy Jaime?
- Nem is tudom. És ez a szomorú - ingattam a fejem, miközben bekapcsoltam a netbookomat; nemsokára megérkezünk, így elaludni már nem akartam.
- Ezt fejtsd ki bővebben, kérlek!
- Hát, tudod, ott van Jaime. Ő nagyon aranyos, és nagyon helyes is. Igazság szerint eléggé tetszik nekem. De nem tudom, hogy vele kapcsolatban mire számítsak. Ott az a sok monda arról, hogy a pilóták milyen csajozósak, tudod. És aggaszt ez a veszekedés is vele kapcsolatban. Nem akartam vele tapló lenni. Tényleg nem tehet erről. A másik oldalon pedig ott van Luc. Ő is nagyon helyes, és vele már elkezdődött köztünk valami. Adnunk kellene ennek egy esélyt. De Jaime olyan édes... Jajj! - sóhajtottam.
- Ez nehéz ügy - bólintott Noncsi mindent tudón - és egyben nagyon könnyű is.
- Ezt nem értem.
- Szerintem első lépésként kérj bocsánatot a katalántól. A többit megsúgja a szíved, ha vele leszel - kacsintott.
Közben beléptem az e-mail fiókomba. Láttam, hogy jött Linától egy levél.
- És vajon mit súg majd a lelkiismeretem, ha találkozom Luc-kel? - fordítottam a gépet Noncsi felé, hogy ő is átfuthassa Lina üzenetét.
A Kínai és a Török Nagydíj közötti három hetes szünetben lesz majd egy nagy Speed FM értekezlet Párizsban, ahová nekünk is el kell majd utaznunk. Ha előbb nem, ott mindenképp összefutok francia barátommal is.
- Hm. Ez attól függ, hogy mi lesz addig a bikucival.
Erre nem feleltem semmit, inkább úgy tettem, mintha nem hallottam volna, és beletemetkeztem a tucatnyi válaszolatlan levélbe.
Landolás után a hotelbe mentünk, ami szokás szerint gyönyörű volt, csodás panorámával Kuala Lumpurra.
Mikor magamra maradtam a szobában, előkotortam a bőröndömből a pizsamámat, egy gyors zuhany után felöltöttem az említett ruhadarabokat, majd bedőltem az ágyba és szinte azonnal elaludtam azzal a gondolattal, hogy valószínűleg a ZiZi FM másik három tagja is épp ezt teszi abban a pillanatban.
Solya
A csütörtök esti pókerparti után a péntek reggel túlságosan hamar köszöntött be, így mérgesen nyomtam ki a telefonomat, amikor megszólalt és öt percnyi lustálkodás után keltem csak ki. Fáradtan kezdtem el a készülődést, fogat mostam, fésülködtem és felöltöztem, majd lementem az étterembe, ahol már ott volt a másik 3 lány és élénken csevegtek.
- Jó reggelt. Hogy vagytok ti ilyen frissek?
- Jó reggelt neked is kedves kollegina – köszöntött Noncsi vidáman – Ha meghallod a mai programot garantáltan felébredsz.
- Miért milyen program lesz?
- A te drága szépszeműd fogja ma tiszteletét tenni nálunk – nyújtotta rám Es a nyelvét.
- Micsoda? – Hát ettől tényleg felébredtem.
- Jól hallottad és te fogsz vele interjút készíteni.
- Na, azt nem. Es nem vennéd át helyettem? – néztem a spanyol lányra segélykérően.
- Sajnálom Solya, de múltkor te tettél fel balhéhoz vezető félreérthető kérdést, amikor Jaime jött. Meg hát nem szabad kihagyni egy ilyen lehetőséget.
A másik két lány felé is megejtettem egy pillantást, de láttam, hogy én már elbuktam ezt.
- De akkor legalább szólhattatok volna hamarabb. Nézzétek, milyen szörnyen nézek ki. A szemem tiszta karika meg ááá…
- Ne aggódj kedves Solya. Így is bejössz Robnak. Nem láttad a múltkori balesetnél, hogy milyen szemekkel nézett rád? – biztatott kedvesen Lau.
- Nem hiszem. Pont én tetszenék neki, amikor akárkit megkaphat? Na, de mindegy. Ne rágódjunk ezen, hisz negyed 7 van és indulni kéne a pályára.
- Ne legyél ilyen kishitű. De abban igazad van, tényleg menni kéne – állt fel Noncsi, így követtük a példáját és elindultunk a pálya felé, hogy kezdetét vegye egy újabb hosszú, de eseménydús nap.
Igaz, hogy nem régóta dolgozok itt, de szeretem. Nem egyhangú, mindig valami mást csinálunk, és új helyzetekbe keveredünk, amiket meg kell oldani. Mindig van valami kihívás és fantasztikus érzés, amikor a hallgatottsági adatok alapján érezzük, hogy valami olyat csinálunk, amit szeretnek az emberek.
A pályára hamar megérkeztünk, ahol egyből a motorhome-unk felé vettük az irányt és egy gyors megbeszélés után megkezdődött a műsor, amit délelőtt Noncsi vezetett, délután én veszem át, este pedig Laura lesz bent az adásszobában. Amíg Noncsi bent volt, elkezdődött az első szabadedzés, így a két spanyol leányzóval leültünk és azt néztük. Hiába nincs tétje, én mindig ugyanúgy izgulok, mintha időmérő lenne. Az edzést végül Sebastian Vettel nyerte, míg Felipe Massa lett a második, a harmadik pedig Jaime. Az idő pedig egyre gyorsabban telt; egy gyors ebéd után átvettem Noncsi helyét és a második szabaedzés is megkezdődött. Ezt sajnos nem tudtam nézni, de amíg mentek a zenék össze-visszarohangáltam, hogy mi az állás. A végeredmény végül Alonso, Räikönnen, Rosberg lett. Robert érkezésének időpontja egyre jobban közeledett és nagyon ideges voltam. Tuti, hogy valamit el fogok cseszni.
Öt óra előtt 10 perccel körmömet rágva mentem el gyorsan a mosdóba, és amikor jöttem ki nem figyeltem, így megint sikerült ütköznöm valakivel és sikeresen rám is esett a valaki. Hát ki más lehetett volna az, mint az én szépszeműm? Rémültem nyitottam ki a szemeim és néztem támadómra.
- Úgy látszik mi mindig így találkozunk – törte meg a csendet, közben felállt és nekem is segített végrehajtani eme műveletet.
- Hát igen. Köszönöm a segítséget.
- Nincs mit. És ha jól tudom pont veled lesz interjúm.
- Jól tudod. Úgyhogy menjünk is, mert mindjárt kezdeni kellene.
Elvezettem Robot az adásszoba felé. Igazán meglepődtem, amikor udvariasan kinyitotta az ajtót nekem, nem ilyennek gondoltam.
- Vedd, fel a fülest kérlek.
Ezután gyorsan felhúztam a mikrofonokat és mivel pontban 5 óra volt kezdetét vette az interjú.
- Már vissza is tértünk és örömmel jelentem be, hogy körünkben üdvözölhetjük Robert Kubicát. Szervusz! Örülök, hogy elfogadtad a meghívásunkat.
- Üdvözlök minden kedves hallgatót! Én köszönöm, hogy meghívtatok.
- Először is mesélj magadról! Hogy vagy?
- Nagyon jól, köszönöm. A bordám is gyógyul szerencsére és remélem, minél hamarabb újra autóba ülhetek. Edzeni elkezdtem már, persze csak mértékkel.
- Szerintem jó pár ember nevében mondhatom, hogy minél hamarabb várunk vissza a pályákra.
- Miért, csak nem rajongóm vagy? – érdeklődött kíváncsian.
- Bevallom te vagy az egyik, akinek szurkolok, de szerintem térjünk vissza az interjúhoz. SMS-ben és a facebook oldalon még mindig kérdezhettek Rob-tól, de akár fel is hívhattok minket.
Még feltettem neki pár kérdést a jövőre vonatkozóan, majd következtek a rajongói kérdések.
- Hogy jössz ki a csapattársaddal, Vitaly Petrovval?
- Igazából semleges a kapcsolatunk, én nem vagyok valami bőbeszédű, de igyekszek minél többet segíteni neki, mert tudom milyen nehéz újoncként.
- Egy hasonló kaliberű kérdés. A szerelőiddel és a mérnökökkel milyen a viszonyod?
- A mérnökökkel abszolút munkakapcsolat, de a versenymérnökömmel és szerelőimmel jó a kapcsolatom. Ha nincs, sok dolgunk van, hogy beülünk egyvcsendes helyre és beszélgetünk, igazán szerencsés vagyok, hogy ilyen emberek vesznek körül.
- Tényleg sokkal egyszerűbb, ha olyan emberek vesznek körül, akikkel jó a kapcsolatod. Ezt akár tapasztalatból is mondhatom. Az utolsó kérdés következik, de hogyha nem szeretnél nem kötelező válaszolnod. Van barátnőd? – ennél a kérdésnél mohón figyeltem, persze próbáltam elrejteni a kíváncsiságom.
- Nem jelenleg nincs – rázta a fejét.
- Köszönjünk szépen, hogy itt voltál. Szeretnénk, ha elfogadnád Dj Otzi – Hey Baby című számát. Szia.
- Köszönöm a számot és máskor is szívesen jövök. Sziasztok.
Lekapcsoltam a mikrofonokat és felálltam, hogy kikísérjem Robot.
- Nagyon élveztem az interjút.
- Ennek igazán örülök, remélem máskor is láthatunk itt.
- Ez csak természetes. Akkor én mennék is.
- Rendben. Szia.
- Szia.
Álmodozva mentem vissza az adásszobába és alig bírtam kivárni, hogy leteljen a munkaidőm és visszamehessek a hotelbe. Ott egyből elaludtam hisz megint kelhetek korán, ugyanis én vezetem a délelőtti műsort. Megint csak hullafáradtan keltem, de dolgozni kell, nincs mese. A harmadik edzést nem tudtam nézni, de a csajokat lekádereztem, így megtudtam, hogy Kiminek sikerült nyerni, a második Rosberg, míg a harmadik Petrov lett. Ebéd előtt vette át Es a stafétabotot és egy gyors ebéd után úgy döntöttem sétálok, amíg nem kezdődik az időmérő, de hát megint a földön kötöttem ki miközben nézelődtem.
- Szia. Már megint így futunk össze – segített fel a szép szemű lengyel.
- Szia. Igen. Úgy látszik mindig ütközünk.
- Tulajdonképpen örülök, hogy összefutottunk. Kérdezni szerettem volna valamit.
- Nyugodtan.
- Nem lenne kedved eljönni vacsorázni velem valamelyik hétvégén?
- Huhh, ez meglepett,de nincs akadálya.
- Ennek örülök, akkor majd megbeszéljük. De ne haragudj, most mennem kell. Szia.
- Semmi baj. Szia.
Élőhalottként mentem vissza a home-ba és az időmérő után a hotelba, amit egyébként Alonso nyert, Vettel és Roberg előtt. Pont ez hogy történhet meg velem?
Végül is majd a sors rendezi.
Esperanza
A futam utáni elmaradhatatlan buli szokás szerint elég sokáig tartott, így a hétfő kora reggeli, Malajziába tartó gépen kissé nyomott volt a hangulat. Noncsi azonban pörgött - mint mindig.
- Mi a helyzet, Es, kedves? A bulin sem voltál olyan, mint Bahreinben, és most is már-már szomorúnak tűnsz.
- Pedig nem vagyok - erőltettem magamra egy halvány mosolyt, miközben a fülem mögé tűrtem a hajam.
- Kislány, nem most jöttem a falvédőről! Mesélj szépen! Látom, hogy valami nyomja a szíved.
- Hát jó. Az egész szombat délután kezdődött...
Az időmérő után mind a négyen a home-ban voltunk. Noncsi vigyorogva lépett ki az irodájából.
- Tudjátok, ki érkezik mindjárt, és miért?
- Nem, de ha jól sejtem, hamarosan megtudjuk - dobta le magát a kanapéra Laura.
- Képzeljétek, hamarosan átjön Jaime Alguersuari, hogy a péntek esti műsorról tárgyaljunk.
- Micsoda? - ráncolta a szemöldökét Solya.
- A visszajelzések és a mutatók alapján imádták a hallgatók a múlt heti interjúját. Mivel DJ, megpróbálok leszervezni vele egy péntek esti mixműsort. Tíz és tizenegy között az ő szettjeit játszanánk, és időnként élőben is keverne - vázolta terveit csillogó szemekkel marketingesünk.
- Nahát, ez szuper ötlet! - lelkendezett Lau is.
Még megvitattunk néhány kérdést, majd mindenki a dolgára indult. Tettem-vettem, majd pár perccel később a sajtóközpont felé indultam, hogy megtudjam a kollégáktól, milyen a nemzetközi sajtóvisszhang a kvalifikációról. A home bejáratánál aztán összefutottam az érkező Jaimével - szó szerint. Le kell szoknunk arról, hogy a mobilunkba temetkezünk közlekedés közben.
- Bocsi! - néztem fel. - Ó, szia Jaime!
- Szia Es! - köszöntött két puszival. - Hová ilyen sietősen?
- A sajtóközpontba. Megkérdezném, hogy mi járatban vagy felénk, de ha jól sejtem, Noncsihoz jöttél.
- Így van - bólintott. - Akkor már hallottad, hogy félig-meddig kollégák leszünk?
- Igen, Noncsi most mondta. Menj csak be, már vár téged. Az első ajtó jobbra.
- Oké, köszi. Jó, hogy láttalak - tette hozzá búcsúzóul, majd a mutatott helyiség felé ment, én pedig útnak indultam a paddockban.
Mikor visszaértem, Jaime adásban volt. Noncsi magyarázata szerint, ha már itt volt, kifaggatják a bahreini dobogóval és az új műsorral kapcsolatban.
- Mire számítasz? - kérdezte Solya.
- Nem is tudom. Nem csináltam még ilyesmit, de jó dolognak tűnik. És ki ne dolgozna szívesen ilyen környezetben? Úgy értem, nagyon bájos kollégáim lesznek. Esnek például nagyon szép a szeme.
Solya egy pillanatra elnémult, amikor rám villant a tekintete. Jaime háttal ült nekem, így nem látta, hogy már visszatértem.
- Azt hiszem, ez remek végszó. - felelte Solya, akinek jó rádiós lévén, most sem állt el a szava. - Köszönöm, hogy itt voltál, Jaime. Érdeklődve várom a péntek estét, a hallgatókkal egyetemben. Sok sikert a holnapi futamra!
- Köszönöm! Sziasztok! - búcsúzott a pilóta is.
- A Speed FM műsora zenével folytatódik, máris szól a Green Day slágere, majd hírek következnek. Maradjatok velünk! - fejejzte be az adást Solya, majd lehúzta a potokat.
Jaime felkelt a székből, majd megfordult, és a stúdió üvegfalán keresztül farkasszemet nézett velem. Ekkor megcsörrent a telefonom, így elfordultam. A kijelzőre pillantva láttam, hogy Luc keres.
- Ajjaj - suttogtam, mielőtt megnyomtam a hívásfogadó gombot. - Szia!
- Mi az ördög folyik ott Ausztráliában? - támadt nekem Luc. - Dolgozni jártok oda, vagy pasizni? Nézd, tudom, hogy nem ígértünk semmit, de azt hittem, van köztünk valami.
- Luc, ez nem az, amire gondolsz. Ez csak vicc volt.
A stúdióból kilépő Jaime kérdő pillantást vetett Solyára, és miközben Luc tovább süketelt, fél füllel hallottam barátnőm válaszát:
- Szerintem ez Luc lesz. A barátja. Vagy valami olyasmi. Nem túl komoly.
- Oké. Majd beszélünk - zártam le a beszélgetést, majd bontottam a vonalat. - Szóval szép a szemem, mi? - fordultam honfitársam felé.
- Sajnálom. Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni - szabadkozott Jaime, és látszott rajta, hogy tényleg sajnálja, ez azonban kevés volt, hogy elnyomja a dühömet.
- Végül is csak a rádióba mondtad be. Pár százezer embernél több nem hallhatta - replikáztam.
- Mondtam már, hogy sajnálom, oké? Mit csináljak még? - kezdett el benne is felmenni a pumpa.
- Semmit. Már eleget tettél.
- Nem tudtam, hogy van valakid. És ez különben is csak egy egyszerű ténymegállapítás volt.
- Jól van. Végül is tök mindegy - zártam le a vitát, majd a vágószobába mentem, és becsaptam az ajtót.
- Erről nem is hallottam - csodálkozott Noncsi. - És most miért van rossz kedved?
- Ezt hogy érted? - néztem rá meglepetten.
- Melyik elbűvölő férfiegyed az oka? Luc vagy Jaime?
- Nem is tudom. És ez a szomorú - ingattam a fejem, miközben bekapcsoltam a netbookomat; nemsokára megérkezünk, így elaludni már nem akartam.
- Ezt fejtsd ki bővebben, kérlek!
- Hát, tudod, ott van Jaime. Ő nagyon aranyos, és nagyon helyes is. Igazság szerint eléggé tetszik nekem. De nem tudom, hogy vele kapcsolatban mire számítsak. Ott az a sok monda arról, hogy a pilóták milyen csajozósak, tudod. És aggaszt ez a veszekedés is vele kapcsolatban. Nem akartam vele tapló lenni. Tényleg nem tehet erről. A másik oldalon pedig ott van Luc. Ő is nagyon helyes, és vele már elkezdődött köztünk valami. Adnunk kellene ennek egy esélyt. De Jaime olyan édes... Jajj! - sóhajtottam.
- Ez nehéz ügy - bólintott Noncsi mindent tudón - és egyben nagyon könnyű is.
- Ezt nem értem.
- Szerintem első lépésként kérj bocsánatot a katalántól. A többit megsúgja a szíved, ha vele leszel - kacsintott.
Közben beléptem az e-mail fiókomba. Láttam, hogy jött Linától egy levél.
- És vajon mit súg majd a lelkiismeretem, ha találkozom Luc-kel? - fordítottam a gépet Noncsi felé, hogy ő is átfuthassa Lina üzenetét.
A Kínai és a Török Nagydíj közötti három hetes szünetben lesz majd egy nagy Speed FM értekezlet Párizsban, ahová nekünk is el kell majd utaznunk. Ha előbb nem, ott mindenképp összefutok francia barátommal is.
- Hm. Ez attól függ, hogy mi lesz addig a bikucival.
Erre nem feleltem semmit, inkább úgy tettem, mintha nem hallottam volna, és beletemetkeztem a tucatnyi válaszolatlan levélbe.
Landolás után a hotelbe mentünk, ami szokás szerint gyönyörű volt, csodás panorámával Kuala Lumpurra.
Mikor magamra maradtam a szobában, előkotortam a bőröndömből a pizsamámat, egy gyors zuhany után felöltöttem az említett ruhadarabokat, majd bedőltem az ágyba és szinte azonnal elaludtam azzal a gondolattal, hogy valószínűleg a ZiZi FM másik három tagja is épp ezt teszi abban a pillanatban.
Solya
A csütörtök esti pókerparti után a péntek reggel túlságosan hamar köszöntött be, így mérgesen nyomtam ki a telefonomat, amikor megszólalt és öt percnyi lustálkodás után keltem csak ki. Fáradtan kezdtem el a készülődést, fogat mostam, fésülködtem és felöltöztem, majd lementem az étterembe, ahol már ott volt a másik 3 lány és élénken csevegtek.
- Jó reggelt. Hogy vagytok ti ilyen frissek?
- Jó reggelt neked is kedves kollegina – köszöntött Noncsi vidáman – Ha meghallod a mai programot garantáltan felébredsz.
- Miért milyen program lesz?
- A te drága szépszeműd fogja ma tiszteletét tenni nálunk – nyújtotta rám Es a nyelvét.
- Micsoda? – Hát ettől tényleg felébredtem.
- Jól hallottad és te fogsz vele interjút készíteni.
- Na, azt nem. Es nem vennéd át helyettem? – néztem a spanyol lányra segélykérően.
- Sajnálom Solya, de múltkor te tettél fel balhéhoz vezető félreérthető kérdést, amikor Jaime jött. Meg hát nem szabad kihagyni egy ilyen lehetőséget.
A másik két lány felé is megejtettem egy pillantást, de láttam, hogy én már elbuktam ezt.
- De akkor legalább szólhattatok volna hamarabb. Nézzétek, milyen szörnyen nézek ki. A szemem tiszta karika meg ááá…
- Ne aggódj kedves Solya. Így is bejössz Robnak. Nem láttad a múltkori balesetnél, hogy milyen szemekkel nézett rád? – biztatott kedvesen Lau.
- Nem hiszem. Pont én tetszenék neki, amikor akárkit megkaphat? Na, de mindegy. Ne rágódjunk ezen, hisz negyed 7 van és indulni kéne a pályára.
- Ne legyél ilyen kishitű. De abban igazad van, tényleg menni kéne – állt fel Noncsi, így követtük a példáját és elindultunk a pálya felé, hogy kezdetét vegye egy újabb hosszú, de eseménydús nap.
Igaz, hogy nem régóta dolgozok itt, de szeretem. Nem egyhangú, mindig valami mást csinálunk, és új helyzetekbe keveredünk, amiket meg kell oldani. Mindig van valami kihívás és fantasztikus érzés, amikor a hallgatottsági adatok alapján érezzük, hogy valami olyat csinálunk, amit szeretnek az emberek.
A pályára hamar megérkeztünk, ahol egyből a motorhome-unk felé vettük az irányt és egy gyors megbeszélés után megkezdődött a műsor, amit délelőtt Noncsi vezetett, délután én veszem át, este pedig Laura lesz bent az adásszobában. Amíg Noncsi bent volt, elkezdődött az első szabadedzés, így a két spanyol leányzóval leültünk és azt néztük. Hiába nincs tétje, én mindig ugyanúgy izgulok, mintha időmérő lenne. Az edzést végül Sebastian Vettel nyerte, míg Felipe Massa lett a második, a harmadik pedig Jaime. Az idő pedig egyre gyorsabban telt; egy gyors ebéd után átvettem Noncsi helyét és a második szabaedzés is megkezdődött. Ezt sajnos nem tudtam nézni, de amíg mentek a zenék össze-visszarohangáltam, hogy mi az állás. A végeredmény végül Alonso, Räikönnen, Rosberg lett. Robert érkezésének időpontja egyre jobban közeledett és nagyon ideges voltam. Tuti, hogy valamit el fogok cseszni.
Öt óra előtt 10 perccel körmömet rágva mentem el gyorsan a mosdóba, és amikor jöttem ki nem figyeltem, így megint sikerült ütköznöm valakivel és sikeresen rám is esett a valaki. Hát ki más lehetett volna az, mint az én szépszeműm? Rémültem nyitottam ki a szemeim és néztem támadómra.
- Úgy látszik mi mindig így találkozunk – törte meg a csendet, közben felállt és nekem is segített végrehajtani eme műveletet.
- Hát igen. Köszönöm a segítséget.
- Nincs mit. És ha jól tudom pont veled lesz interjúm.
- Jól tudod. Úgyhogy menjünk is, mert mindjárt kezdeni kellene.
Elvezettem Robot az adásszoba felé. Igazán meglepődtem, amikor udvariasan kinyitotta az ajtót nekem, nem ilyennek gondoltam.
- Vedd, fel a fülest kérlek.
Ezután gyorsan felhúztam a mikrofonokat és mivel pontban 5 óra volt kezdetét vette az interjú.
- Már vissza is tértünk és örömmel jelentem be, hogy körünkben üdvözölhetjük Robert Kubicát. Szervusz! Örülök, hogy elfogadtad a meghívásunkat.
- Üdvözlök minden kedves hallgatót! Én köszönöm, hogy meghívtatok.
- Először is mesélj magadról! Hogy vagy?
- Nagyon jól, köszönöm. A bordám is gyógyul szerencsére és remélem, minél hamarabb újra autóba ülhetek. Edzeni elkezdtem már, persze csak mértékkel.
- Szerintem jó pár ember nevében mondhatom, hogy minél hamarabb várunk vissza a pályákra.
- Miért, csak nem rajongóm vagy? – érdeklődött kíváncsian.
- Bevallom te vagy az egyik, akinek szurkolok, de szerintem térjünk vissza az interjúhoz. SMS-ben és a facebook oldalon még mindig kérdezhettek Rob-tól, de akár fel is hívhattok minket.
Még feltettem neki pár kérdést a jövőre vonatkozóan, majd következtek a rajongói kérdések.
- Hogy jössz ki a csapattársaddal, Vitaly Petrovval?
- Igazából semleges a kapcsolatunk, én nem vagyok valami bőbeszédű, de igyekszek minél többet segíteni neki, mert tudom milyen nehéz újoncként.
- Egy hasonló kaliberű kérdés. A szerelőiddel és a mérnökökkel milyen a viszonyod?
- A mérnökökkel abszolút munkakapcsolat, de a versenymérnökömmel és szerelőimmel jó a kapcsolatom. Ha nincs, sok dolgunk van, hogy beülünk egyvcsendes helyre és beszélgetünk, igazán szerencsés vagyok, hogy ilyen emberek vesznek körül.
- Tényleg sokkal egyszerűbb, ha olyan emberek vesznek körül, akikkel jó a kapcsolatod. Ezt akár tapasztalatból is mondhatom. Az utolsó kérdés következik, de hogyha nem szeretnél nem kötelező válaszolnod. Van barátnőd? – ennél a kérdésnél mohón figyeltem, persze próbáltam elrejteni a kíváncsiságom.
- Nem jelenleg nincs – rázta a fejét.
- Köszönjünk szépen, hogy itt voltál. Szeretnénk, ha elfogadnád Dj Otzi – Hey Baby című számát. Szia.
- Köszönöm a számot és máskor is szívesen jövök. Sziasztok.
Lekapcsoltam a mikrofonokat és felálltam, hogy kikísérjem Robot.
- Nagyon élveztem az interjút.
- Ennek igazán örülök, remélem máskor is láthatunk itt.
- Ez csak természetes. Akkor én mennék is.
- Rendben. Szia.
- Szia.
Álmodozva mentem vissza az adásszobába és alig bírtam kivárni, hogy leteljen a munkaidőm és visszamehessek a hotelbe. Ott egyből elaludtam hisz megint kelhetek korán, ugyanis én vezetem a délelőtti műsort. Megint csak hullafáradtan keltem, de dolgozni kell, nincs mese. A harmadik edzést nem tudtam nézni, de a csajokat lekádereztem, így megtudtam, hogy Kiminek sikerült nyerni, a második Rosberg, míg a harmadik Petrov lett. Ebéd előtt vette át Es a stafétabotot és egy gyors ebéd után úgy döntöttem sétálok, amíg nem kezdődik az időmérő, de hát megint a földön kötöttem ki miközben nézelődtem.
- Szia. Már megint így futunk össze – segített fel a szép szemű lengyel.
- Szia. Igen. Úgy látszik mindig ütközünk.
- Tulajdonképpen örülök, hogy összefutottunk. Kérdezni szerettem volna valamit.
- Nyugodtan.
- Nem lenne kedved eljönni vacsorázni velem valamelyik hétvégén?
- Huhh, ez meglepett,de nincs akadálya.
- Ennek örülök, akkor majd megbeszéljük. De ne haragudj, most mennem kell. Szia.
- Semmi baj. Szia.
Élőhalottként mentem vissza a home-ba és az időmérő után a hotelba, amit egyébként Alonso nyert, Vettel és Roberg előtt. Pont ez hogy történhet meg velem?
Végül is majd a sors rendezi.
Luc, Es barátja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése