9. fejezet
Laura
Noncsi a mellettem levő székről elpakolta a cuccaim és helyet foglalt. Egyértelművé vált, hogy nem szabadulok egykönnyen. Megfogtam az ásványvizes palackom és ittam belőle egy nagy kortyot. Nono mindezt türelmesen megvárta. Egy mély sóhajt követően nekifogtam a mesélésnek.
- Csak annyi történt, hogy rájöttem, hazánk mondhatni "nemzeti hőse" egy nagy bunkó.
- Nocsak. Mit követett el ellened az a drágaság?
- Pályabejáráson voltunk Mike-kal, a McLarenes szerelővel. Látnád milyen formás feneke van. Bár, kicsit furcsán beszél, de ez cseppet sem von le a...
- Oké, oké! Ne térj el a témától! Mike "formás fenekéről" később is áradozhatsz. Engem Fernando érdekel és az, hogy mit tett.
- Bocsi. Szóval. Pályabejáráson voltunk. Fernando és a mérnöke is épp hasonlóképp tettek, csak ők kerékpárral vágtak neki. Az elején csak pár centire tőlem húzott el Fernando. Azt hittem elüt! Később valami probléma lehetett az egyik kerékpárral, mivel megtaláltuk őket, hogy ott szerelgetik. Ahogy odaértünk én megkérdeztem, hogy segíthetünk e. Fernando végigmért, majd azt mondta, hogy nem!
- Jesszus! Mekkora bunkó! Nem kért a szaktudásodból! Sülne le a bőr a képéről! Hogy tehetett ilyet? - kérdezte Noncsi kissé ironikusan, mire kiöltöttem a nyelvem.
- Nem ezzel volt a bajom. Még nem fejeztem be.
- Oh, elnézést! Folytathatod.
- Köszönöm a lehetőséget. Szóval, ahogy meglátta a diktafonom és a nyakamban a sajtóigazolványom, felsőbbségesen hozzáfűzte, hogy inkább menjek csak vissza írni a bulvár cikkeket. Ehhez a munkához ész, tudás is kell. Ez mit hisz rólam? Megáll az eszem, komolyan!
- Úgy tűnik, nem épp rajong a média képviselőiért. Bár, melyik versenyző igen? Mi történt utána?
- Kiakadtam kissé. Ha Mike nem veti fel, hogy inkább folytassuk az interjút... Rossz belegondolni mi lett volna ott!
- Hálás köszönet Mikenak, hogy nem csináltál cirkuszt! Majd benyújtok egy kérvényt, hogy foglalják aranyba azt a drága brit szerelőt.
- Ír. És van menyasszonya. Pedig. Áh! Lényegtelen. Remélem egy ideig nem kerül a közelembe. Mármint, Fernando.
- Laura Drága. Ez elkerülhetetlen. Te vagy a mi kis riporterünk. A riportokkor el kell kapnod őt is. Sokan rajongnak érte. Fernando a Ferrari pilótája és bajnok ráadásul.
- Jó, tisztában vagyok én ezekkel a dolgokkal. Csak a méreg beszél belőlem. Felbosszantott, sikeresen! Amúgy gratula az interjúhoz, Kimivel. A végét fél füllel én is hallgattam.
- Köszi. Élveztem is, megvallom őszintén! Fernando vasárnap jön hozzánk. 5 és 6 között a miénk. Remélem rémlik még belőle valami.
- Tudom. Emlékszem kristálytisztán. - bólintottam.
- És te fogod interjúvolni.
- Arra gondoltam, valakivel cserélnék arra az egy órára.
- Nincs kibúvó! Én megcsináltam Kimivel és még élveztem is. Te is meg tudod csinálni. Addig felejtsd el Fernando bunkóságát.
- Könnyű azt mondani. Hova készülsz? - kérdeztem, mivel felállt a székből.
- Vissza a hotelbe. Egy kis pihenésre vágyom. De ha még kellek, maradok.
- Nem, menj csak. Jó pihenést. Nekem még ezt úgyis be kell fejeznem.
- Jó munkát. És csak nyugi. Szia.
- Szia. Köszi. - intettem neki, majd egy kis gondolkodást követően folytattam a munkát.
Elég sokáig elszöszmötöltem az interjúval. Szeretek az ilyen dolgokban pontos lenni. Ennek pedig megvolt bizony a maga böjtje. Mikor kész lettem vele, a szobában már sötét uralkodott. Nyújtóztam egyet és kiténferegtem a szobából. Az adásszobában megpillantottam, hogy Es bent ül. Fülhallgató a fején volt és az asztalon a ritmust dobolta. Mosolyogva léptem be hozzá.
- Te még itt vagy Lau? Hány óra? Ma nem én maradok éjszakára? - kérdezte döbbenten.
- Csak az interjút fejeztem be. A pályabejárósat. Szerintem szuper lett. A legnagyobb kritikusok sem köthetnek bele.
- Fantasztikus. Akkor irány vissza a hotelbe pihenni! Holnap időmérő.
- Már megyek, de... Hmm. Es. - néztem rá boci szemekkel.
- Ajaj. Mi a baj? Miért nézel így?
- Nem akarsz vasárnap véletlenül TE interjúzni Fernandoval?
- De most rajtad a sor, nem? Legalábbis még úgy volt, mikor legutóbb hallottam. Nem akarom elvenni a "kenyered".
- Szívesen átadom.
- Mi történt?
- Csak kicsit mérges vagyok arra a hibbant asztúriaira. Most nem mesélem el a sztorit. Fáradt vagyok hozzá. Na, vállalod?
- Nem! A tied az interjú. Oldd meg. - mosolygott.
- Gonosz vagy. - sóhajtottam és elindultam kifele. Mosolyogva intett nekem, majd visszavette a fejére a fülhallgatót.
Belebújtam a mellényembe és a táskámmal az oldalamon elindultam a parkoló fele. A Paddockban néhány szerelő futkosott a kamionok és Motorhomeok között. Kezdett minden teljesen elcsendesedni. Nem úgy mint nappal, mikor dugig van ez a hely a csapattagokkal, újságírókkal, riporterekkel és még lehetne sorolni.
A parkolóban elkezdtem a táskámban kutatni a kulcsok miatt. Már épp meglett és a kezembe fogtam, mikor érdekes hangokra lettem figyelmes. Pár pillanatra le is álltam. Egy fekete Ferrari mögül jöttek a furcsa hangok. Vettem a bátorságot, hogy utánanézzek a dolognak. Valaki az autó mellett guggolt egy rácsos csatornafedél fölött és egy bottal kotorászott benne.
- Nem lehet, hogy ez is velem esik meg! Gyerünk már!!! Úgy! Csak egy kicsit. ÁÁáá! Ez nem igaz! - morgolódott a spanyol illető. Megforgattam a szemeim, majd odaléptem mellé. Morcosan nézett fel.
- Hello. Segíthetek?
- Nem. Nem tudsz. - egyenesedett fel.
- Mi történt? Hátha mégis van ötletem.
- Beleesett a kocsi kulcsom ebbe a... De lényegtelen! Majd fogok egy taxit.
- Milyen kitartó vagy. Akárcsak a pályán. Majd én kiszedem.
- Nehogy azt hidd, hogy okosabb vagy nálam. Már több mint egy fél órája itt vacakolok! Nem fogod kiszedni egyhamar, én pedig nem várok még húsz évet egy csatorna fölött.
Leguggoltam, kivettem a fülemből a fülbevalóm. Még szerencse, hogy kitalálták ezeket a karika fülbevalókat. Mosolyogva vettem elő a táskám mélyéről egy cipőfűzőt. Rákötöttem, majd elkezdtem "horgászni". Pár pillanat alatt kint is volt a kocsi kulcs. Fogtam és Fernando kezébe nyomtam.
- Férfiak. Csak ennyi kellett.
Duzzogva vágódott be a kocsijába és bőgette fel a motort. Még láttam, hogy morcosan rám pillant bentről.
- Köszönni luxus? Csak ennyi, hogy köszönöm! Ez olyan egetrengető dolog? Istenkém. - ingattam a fejem, s közben elhajtott a fekete szépséggel.
A szombati nap meglehetősen izgalmasra sikeredett ami az időmérő végeredményét illeti. Felipe Massa, a Ferrari brazil pilótája megtáltosodott és meglehetősen nagy előnnyel szerezte meg a pole pozíciót. Őt 2010 bajnoka, Sebastian Vettel, Lewis Hamilton, Mark Webber, Nico Rosberg, Nick Heidfeld, Kimi Räikkönen, Fernando Alonso, Jenson Button és Michael Schumacher követte az első 10 helyen. Sokakat sikerült egy-egy apró riportra elkapni. Felipe még egy üzenet formájában köszönetet is mondott hű rajongói felé. Nagyon boldog volt. Csapattársával ellentétben, aki meglehetősen morcosan válaszolgatott a riporterek kérdéseire.
A vasárnapi futamon Felipe győzelemre tudta váltani a polet. Mögötte Hamilton és Vettel végeztek az első háromban. Összetettben ezzel Vettel vezetett még mindig 40 ponttal, mögötte a 2. helyen Hamilton tanyázott. Az élmezőnyből Fernando esett ki Heidfelddel együtt. Mikor megpróbálta leelőzni az első kanyarban a német pilóta hátulról belement. Mindketten jöttek be a boxba. Heidfeld egy új szárnyért, Fernando pedig új gumiért, de a felfüggesztés megsérült, így nem tudta folytatni a futamot.
Mondhatom, kicsit sem volt gyomorgörcsöm ettől az esettől. Fernando irtó mérgesnek tűnt, úgyhogy biztos voltam benne, hogy nem könnyíti meg a dolgom az interjú alatt.
Tíz perccel 5 óra előtt idegesen járkáltam fel-alá a Motorhomeunk bejáratánál. Fernando még nem volt sehol, én pedig egyre jobban kezdtem izgulni. Solya vigyorogva lépett be a Home bejáratán és egy ásványvizet nyomott a kezembe.
- Már jönnek: Fernando és a menedzsere. Készülj.
- Jaj. Oké! Higgadtság! Nyugodt vagyok! - fújtam ki a levegőt.
Fernando és Luis ahogy beléptek köszöntek. Luis leszögezte, hogy 1 óra, nem több az interjú és a magánélet tabu - Fernando úgysem fog válaszolni. Bólintottam, hogy vettem az adást. Fernandoval a stúdió felé vettük az irányt. Helyet foglalt és az üdítőjét szürcsölte.
- Oké. Hogy vagy? Kész vagy? - érdeklődtem.
- Remekül. Remélem mihamarabb végzünk. Sok dolgom van. - vetette oda hanyagul. Megforgattam a szemeim.
- Rendben. Vedd fel a fülhallgatót. - utasítottam és én is így cselekedtem.
Pontban 5 kor a szignál után bejelentkeztem.
- Üdvözlet minden Kedves Hallgatónknak! 5 óra van, én pedig, Laura Olivera, itt ülök a stúdióban a spanyolok kétszeres bajnokával, Fernando Alonsoval. Szia Fernando! Örülünk, hogy elfogadtad a meghívást. Hogy érzed magad?
- Szia! Üdvözlök minden hallgatót! Köszönöm kérdésed, megvagyok.
- Mielőtt mélyebben elkezdenénk ezt a beszélgetést szeretném felhívni a hallgatók figyelmét, hogy a rádiónk Facebook oldalán tudtok kérdéseket feltenni Fernandonak. Csak kreatívan! Fernando, nem épp úgy alakult ez a futam, ahogy tervezted.
- Már az időmérőn vétettünk hibákat. Räikkönen akadályozott a gyors körömben és így nem volt már időm újabb kört futni. Hátulról rajtolni sosem egyszerű. Úgy éreztem sikerült megelőzni Heidfeldet, de sajnos összeütköztünk. A szerencse nem a mi oldalunkon volt.
- A csapattársad, Felipe diadalmaskodott. Gratuláltál neki?
- Igen. Megérdemelten nyerte ő a futamot. - harapta el a mondat végét. Úgy látszik, zavarja Felipe győzelme.
- A bajnokságban minden pont számít. Mi a véleményed a riválisokról? Képesek lesztek felvenni a harcot a Red Bull-al és a McLarennel?
- A szezon elején járunk. Sok van még a kocsinkban, amit nem sikerült kihozni belőle. Biztos vagyok benne, hogy harcolni fogunk a végsőkig a bajnoki címért. Az igazi erősorrendet majd csak Barcelona környékén fogjuk látni véleményem szerint. - felelte unottan. Itt volt az ideje témát váltanom, mert még a végén azt hallják szegény hallgatók, hogy elkezd itt horkolni nekem.
- Tíz éve, hogy debütáltál a Formula 1-ben. Melyik kocsid tartod a legrosszabbnak és melyiket a legjobbnak? - egy furcsa pillantást vetett rám.
- A legrosszabb kocsim 2009-ben az R29-es volt a Renault-nál. Nagyon nem voltam vele megelégedve, Szingapúrban mégis dobogóra álltam vele. A legjobb kocsim 2005-ben és 2006-ban volt szintén a Renault színeiben. Ekkor volt a legélvezetesebb vezetni őket.
- Miért?
- Nézd! Ekkor volt a gumiháború a Michelin és a Bridgestone között, amelynek köszönhetően néhány másodperccel gyorsabbak voltunk, mint a vetélytársak, mindezt úgy, hogy az autó teljesítménye eleve 900 lóerő volt. Hat évvel ezelőtt még nem volt ilyen fejlett az aerodinamika, mégis hatalmas a különbség a mostani és az akkori köridők között. A valenciai pályán 1:08-as időket futottunk, míg ma 1:14-es időket lehet kihozni az autóból - ez hat másodperces különbséget jelent. Azokat az autókat nagyon nehéz felmúlni, ezért mondom, hogy a 2005-ös és a 2006-os Renault-t volt a legjobb vezetni.
- 2007-ben kijelentetted, hogy a Formula 1-nek nem sok köze van a sporthoz. Hogy vélekedsz most ezzel a kijelentéseddel? Továbbra is fent tartod?
- Igen. Formula-1 valóban nemcsak a versenyzésről szól, hiszen jelen vannak az üzleti érdekek is. Ez a sport nem szimplán a versengésről szól. Az autók nem azonosak, és a szabályok sem egyformán érintik a csapatokat, de ezzel mindenki tisztában van, és elfogadja, hiszen talán éppen ebben rejlik a Formula-1 varázsa.
- 2006-ban úgy fogalmaztál, ha jól emlékszem, hogy nem hiszed, hogy sokáig maradsz a Formula 1-ben, mégis itt vagy még és még tíz évet tervezgetsz a karriered során itt. Mi történt?
- Ez igaz. Ezt mondtam. Volt egy idő, mikor az életem a F1-eb kívül akartam élni. Most ezt visszavonom, mert a Ferrarinál vagyok. Érettebb vagyok év megváltoztak a nézeteim és sokkal türelmesebb vagyok.
Amikor csatlakoztam a Ferrarihoz, tudtam, hogy egy legendás és varázslatos környezetbe fogok csöppenni, de amit itt tapasztaltam, az minden várakozásomat felülmúlta. Nagyon élvezem az életet a Ferrarinál. Még a második, a nyolcadik és a huszonharmadik helyben is örömömet lelem.
- El tudod képzelni, hogy a jövőben csapatvezetőként tevékenykedsz majd az F1-ben?
- Heh. - kissé felnevetett. - Jelen pillanatban azt mondom, hogy nem, hiszen a versenyzés az, amiben örömömet lelem. Az viszont biztos, hogy nehéz lesz a búcsú, hiszen egész életemben versenyeztem. Vannak terveim, például a hétvégéken gokartozhatok, de az is elképzelhető, hogy valami más munka után nézek.
- Oké. Mit szólsz pár hallgatói kérdéshez most?
- Jöjjenek. - sóhajtott egyet.
- Megszámoltad valaha a kupáid, amiket nyertél? - szemeztem ki egy igen érdekes kérdést.
- Nem. Az apám tudja őket, egy múzeumot szervezett nekik. A gokart, F1, alsóbb formula kategóriás kupák, díjak, jelvények, oklevelek 400 vagy 500 körül vannak. - rántotta meg a vállát mosolyogva.
- Mi volt a legkedvesebb dolog, amit mostanság vásároltál valakinek?
- Egy táska a feleségemnek.
- És bármi, amit nem tudnál megvásárolni pénzen? - néztem a szemébe.
- Micsoda kérdés. egy normális életet, elmenni egy étterembe, nyugodtan, "láthatatlanul". A sajtó zaklatása nélkül. - nézett az órájára. 1 percem sem volt hátra.
- Kívánom, hogy ez a vágyad teljesüljön egyszer. Köszönöm, hogy itt voltál és remélem, látunk még itt a stúdióban. Búcsúzóul pedig fogadd Lady Gagától a Poker Face-t.
- Köszönöm a meghívást! Sziasztok!
Sikeresen bekevertem a számot, de mire megfordultam, hogy megköszönöm Fernandonak az interjút, ő már itt sem volt. Kis csalódottsággal, de egyben megkönnyebbüléssel a szívemben léptem ki a stúdióból.
Laura
Noncsi a mellettem levő székről elpakolta a cuccaim és helyet foglalt. Egyértelművé vált, hogy nem szabadulok egykönnyen. Megfogtam az ásványvizes palackom és ittam belőle egy nagy kortyot. Nono mindezt türelmesen megvárta. Egy mély sóhajt követően nekifogtam a mesélésnek.
- Csak annyi történt, hogy rájöttem, hazánk mondhatni "nemzeti hőse" egy nagy bunkó.
- Nocsak. Mit követett el ellened az a drágaság?
- Pályabejáráson voltunk Mike-kal, a McLarenes szerelővel. Látnád milyen formás feneke van. Bár, kicsit furcsán beszél, de ez cseppet sem von le a...
- Oké, oké! Ne térj el a témától! Mike "formás fenekéről" később is áradozhatsz. Engem Fernando érdekel és az, hogy mit tett.
- Bocsi. Szóval. Pályabejáráson voltunk. Fernando és a mérnöke is épp hasonlóképp tettek, csak ők kerékpárral vágtak neki. Az elején csak pár centire tőlem húzott el Fernando. Azt hittem elüt! Később valami probléma lehetett az egyik kerékpárral, mivel megtaláltuk őket, hogy ott szerelgetik. Ahogy odaértünk én megkérdeztem, hogy segíthetünk e. Fernando végigmért, majd azt mondta, hogy nem!
- Jesszus! Mekkora bunkó! Nem kért a szaktudásodból! Sülne le a bőr a képéről! Hogy tehetett ilyet? - kérdezte Noncsi kissé ironikusan, mire kiöltöttem a nyelvem.
- Nem ezzel volt a bajom. Még nem fejeztem be.
- Oh, elnézést! Folytathatod.
- Köszönöm a lehetőséget. Szóval, ahogy meglátta a diktafonom és a nyakamban a sajtóigazolványom, felsőbbségesen hozzáfűzte, hogy inkább menjek csak vissza írni a bulvár cikkeket. Ehhez a munkához ész, tudás is kell. Ez mit hisz rólam? Megáll az eszem, komolyan!
- Úgy tűnik, nem épp rajong a média képviselőiért. Bár, melyik versenyző igen? Mi történt utána?
- Kiakadtam kissé. Ha Mike nem veti fel, hogy inkább folytassuk az interjút... Rossz belegondolni mi lett volna ott!
- Hálás köszönet Mikenak, hogy nem csináltál cirkuszt! Majd benyújtok egy kérvényt, hogy foglalják aranyba azt a drága brit szerelőt.
- Ír. És van menyasszonya. Pedig. Áh! Lényegtelen. Remélem egy ideig nem kerül a közelembe. Mármint, Fernando.
- Laura Drága. Ez elkerülhetetlen. Te vagy a mi kis riporterünk. A riportokkor el kell kapnod őt is. Sokan rajongnak érte. Fernando a Ferrari pilótája és bajnok ráadásul.
- Jó, tisztában vagyok én ezekkel a dolgokkal. Csak a méreg beszél belőlem. Felbosszantott, sikeresen! Amúgy gratula az interjúhoz, Kimivel. A végét fél füllel én is hallgattam.
- Köszi. Élveztem is, megvallom őszintén! Fernando vasárnap jön hozzánk. 5 és 6 között a miénk. Remélem rémlik még belőle valami.
- Tudom. Emlékszem kristálytisztán. - bólintottam.
- És te fogod interjúvolni.
- Arra gondoltam, valakivel cserélnék arra az egy órára.
- Nincs kibúvó! Én megcsináltam Kimivel és még élveztem is. Te is meg tudod csinálni. Addig felejtsd el Fernando bunkóságát.
- Könnyű azt mondani. Hova készülsz? - kérdeztem, mivel felállt a székből.
- Vissza a hotelbe. Egy kis pihenésre vágyom. De ha még kellek, maradok.
- Nem, menj csak. Jó pihenést. Nekem még ezt úgyis be kell fejeznem.
- Jó munkát. És csak nyugi. Szia.
- Szia. Köszi. - intettem neki, majd egy kis gondolkodást követően folytattam a munkát.
Elég sokáig elszöszmötöltem az interjúval. Szeretek az ilyen dolgokban pontos lenni. Ennek pedig megvolt bizony a maga böjtje. Mikor kész lettem vele, a szobában már sötét uralkodott. Nyújtóztam egyet és kiténferegtem a szobából. Az adásszobában megpillantottam, hogy Es bent ül. Fülhallgató a fején volt és az asztalon a ritmust dobolta. Mosolyogva léptem be hozzá.
- Te még itt vagy Lau? Hány óra? Ma nem én maradok éjszakára? - kérdezte döbbenten.
- Csak az interjút fejeztem be. A pályabejárósat. Szerintem szuper lett. A legnagyobb kritikusok sem köthetnek bele.
- Fantasztikus. Akkor irány vissza a hotelbe pihenni! Holnap időmérő.
- Már megyek, de... Hmm. Es. - néztem rá boci szemekkel.
- Ajaj. Mi a baj? Miért nézel így?
- Nem akarsz vasárnap véletlenül TE interjúzni Fernandoval?
- De most rajtad a sor, nem? Legalábbis még úgy volt, mikor legutóbb hallottam. Nem akarom elvenni a "kenyered".
- Szívesen átadom.
- Mi történt?
- Csak kicsit mérges vagyok arra a hibbant asztúriaira. Most nem mesélem el a sztorit. Fáradt vagyok hozzá. Na, vállalod?
- Nem! A tied az interjú. Oldd meg. - mosolygott.
- Gonosz vagy. - sóhajtottam és elindultam kifele. Mosolyogva intett nekem, majd visszavette a fejére a fülhallgatót.
Belebújtam a mellényembe és a táskámmal az oldalamon elindultam a parkoló fele. A Paddockban néhány szerelő futkosott a kamionok és Motorhomeok között. Kezdett minden teljesen elcsendesedni. Nem úgy mint nappal, mikor dugig van ez a hely a csapattagokkal, újságírókkal, riporterekkel és még lehetne sorolni.
A parkolóban elkezdtem a táskámban kutatni a kulcsok miatt. Már épp meglett és a kezembe fogtam, mikor érdekes hangokra lettem figyelmes. Pár pillanatra le is álltam. Egy fekete Ferrari mögül jöttek a furcsa hangok. Vettem a bátorságot, hogy utánanézzek a dolognak. Valaki az autó mellett guggolt egy rácsos csatornafedél fölött és egy bottal kotorászott benne.
- Nem lehet, hogy ez is velem esik meg! Gyerünk már!!! Úgy! Csak egy kicsit. ÁÁáá! Ez nem igaz! - morgolódott a spanyol illető. Megforgattam a szemeim, majd odaléptem mellé. Morcosan nézett fel.
- Hello. Segíthetek?
- Nem. Nem tudsz. - egyenesedett fel.
- Mi történt? Hátha mégis van ötletem.
- Beleesett a kocsi kulcsom ebbe a... De lényegtelen! Majd fogok egy taxit.
- Milyen kitartó vagy. Akárcsak a pályán. Majd én kiszedem.
- Nehogy azt hidd, hogy okosabb vagy nálam. Már több mint egy fél órája itt vacakolok! Nem fogod kiszedni egyhamar, én pedig nem várok még húsz évet egy csatorna fölött.
Leguggoltam, kivettem a fülemből a fülbevalóm. Még szerencse, hogy kitalálták ezeket a karika fülbevalókat. Mosolyogva vettem elő a táskám mélyéről egy cipőfűzőt. Rákötöttem, majd elkezdtem "horgászni". Pár pillanat alatt kint is volt a kocsi kulcs. Fogtam és Fernando kezébe nyomtam.
- Férfiak. Csak ennyi kellett.
Duzzogva vágódott be a kocsijába és bőgette fel a motort. Még láttam, hogy morcosan rám pillant bentről.
- Köszönni luxus? Csak ennyi, hogy köszönöm! Ez olyan egetrengető dolog? Istenkém. - ingattam a fejem, s közben elhajtott a fekete szépséggel.
A szombati nap meglehetősen izgalmasra sikeredett ami az időmérő végeredményét illeti. Felipe Massa, a Ferrari brazil pilótája megtáltosodott és meglehetősen nagy előnnyel szerezte meg a pole pozíciót. Őt 2010 bajnoka, Sebastian Vettel, Lewis Hamilton, Mark Webber, Nico Rosberg, Nick Heidfeld, Kimi Räikkönen, Fernando Alonso, Jenson Button és Michael Schumacher követte az első 10 helyen. Sokakat sikerült egy-egy apró riportra elkapni. Felipe még egy üzenet formájában köszönetet is mondott hű rajongói felé. Nagyon boldog volt. Csapattársával ellentétben, aki meglehetősen morcosan válaszolgatott a riporterek kérdéseire.
A vasárnapi futamon Felipe győzelemre tudta váltani a polet. Mögötte Hamilton és Vettel végeztek az első háromban. Összetettben ezzel Vettel vezetett még mindig 40 ponttal, mögötte a 2. helyen Hamilton tanyázott. Az élmezőnyből Fernando esett ki Heidfelddel együtt. Mikor megpróbálta leelőzni az első kanyarban a német pilóta hátulról belement. Mindketten jöttek be a boxba. Heidfeld egy új szárnyért, Fernando pedig új gumiért, de a felfüggesztés megsérült, így nem tudta folytatni a futamot.
Mondhatom, kicsit sem volt gyomorgörcsöm ettől az esettől. Fernando irtó mérgesnek tűnt, úgyhogy biztos voltam benne, hogy nem könnyíti meg a dolgom az interjú alatt.
Tíz perccel 5 óra előtt idegesen járkáltam fel-alá a Motorhomeunk bejáratánál. Fernando még nem volt sehol, én pedig egyre jobban kezdtem izgulni. Solya vigyorogva lépett be a Home bejáratán és egy ásványvizet nyomott a kezembe.
- Már jönnek: Fernando és a menedzsere. Készülj.
- Jaj. Oké! Higgadtság! Nyugodt vagyok! - fújtam ki a levegőt.
Fernando és Luis ahogy beléptek köszöntek. Luis leszögezte, hogy 1 óra, nem több az interjú és a magánélet tabu - Fernando úgysem fog válaszolni. Bólintottam, hogy vettem az adást. Fernandoval a stúdió felé vettük az irányt. Helyet foglalt és az üdítőjét szürcsölte.
- Oké. Hogy vagy? Kész vagy? - érdeklődtem.
- Remekül. Remélem mihamarabb végzünk. Sok dolgom van. - vetette oda hanyagul. Megforgattam a szemeim.
- Rendben. Vedd fel a fülhallgatót. - utasítottam és én is így cselekedtem.
Pontban 5 kor a szignál után bejelentkeztem.
- Üdvözlet minden Kedves Hallgatónknak! 5 óra van, én pedig, Laura Olivera, itt ülök a stúdióban a spanyolok kétszeres bajnokával, Fernando Alonsoval. Szia Fernando! Örülünk, hogy elfogadtad a meghívást. Hogy érzed magad?
- Szia! Üdvözlök minden hallgatót! Köszönöm kérdésed, megvagyok.
- Mielőtt mélyebben elkezdenénk ezt a beszélgetést szeretném felhívni a hallgatók figyelmét, hogy a rádiónk Facebook oldalán tudtok kérdéseket feltenni Fernandonak. Csak kreatívan! Fernando, nem épp úgy alakult ez a futam, ahogy tervezted.
- Már az időmérőn vétettünk hibákat. Räikkönen akadályozott a gyors körömben és így nem volt már időm újabb kört futni. Hátulról rajtolni sosem egyszerű. Úgy éreztem sikerült megelőzni Heidfeldet, de sajnos összeütköztünk. A szerencse nem a mi oldalunkon volt.
- A csapattársad, Felipe diadalmaskodott. Gratuláltál neki?
- Igen. Megérdemelten nyerte ő a futamot. - harapta el a mondat végét. Úgy látszik, zavarja Felipe győzelme.
- A bajnokságban minden pont számít. Mi a véleményed a riválisokról? Képesek lesztek felvenni a harcot a Red Bull-al és a McLarennel?
- A szezon elején járunk. Sok van még a kocsinkban, amit nem sikerült kihozni belőle. Biztos vagyok benne, hogy harcolni fogunk a végsőkig a bajnoki címért. Az igazi erősorrendet majd csak Barcelona környékén fogjuk látni véleményem szerint. - felelte unottan. Itt volt az ideje témát váltanom, mert még a végén azt hallják szegény hallgatók, hogy elkezd itt horkolni nekem.
- Tíz éve, hogy debütáltál a Formula 1-ben. Melyik kocsid tartod a legrosszabbnak és melyiket a legjobbnak? - egy furcsa pillantást vetett rám.
- A legrosszabb kocsim 2009-ben az R29-es volt a Renault-nál. Nagyon nem voltam vele megelégedve, Szingapúrban mégis dobogóra álltam vele. A legjobb kocsim 2005-ben és 2006-ban volt szintén a Renault színeiben. Ekkor volt a legélvezetesebb vezetni őket.
- Miért?
- Nézd! Ekkor volt a gumiháború a Michelin és a Bridgestone között, amelynek köszönhetően néhány másodperccel gyorsabbak voltunk, mint a vetélytársak, mindezt úgy, hogy az autó teljesítménye eleve 900 lóerő volt. Hat évvel ezelőtt még nem volt ilyen fejlett az aerodinamika, mégis hatalmas a különbség a mostani és az akkori köridők között. A valenciai pályán 1:08-as időket futottunk, míg ma 1:14-es időket lehet kihozni az autóból - ez hat másodperces különbséget jelent. Azokat az autókat nagyon nehéz felmúlni, ezért mondom, hogy a 2005-ös és a 2006-os Renault-t volt a legjobb vezetni.
- 2007-ben kijelentetted, hogy a Formula 1-nek nem sok köze van a sporthoz. Hogy vélekedsz most ezzel a kijelentéseddel? Továbbra is fent tartod?
- Igen. Formula-1 valóban nemcsak a versenyzésről szól, hiszen jelen vannak az üzleti érdekek is. Ez a sport nem szimplán a versengésről szól. Az autók nem azonosak, és a szabályok sem egyformán érintik a csapatokat, de ezzel mindenki tisztában van, és elfogadja, hiszen talán éppen ebben rejlik a Formula-1 varázsa.
- 2006-ban úgy fogalmaztál, ha jól emlékszem, hogy nem hiszed, hogy sokáig maradsz a Formula 1-ben, mégis itt vagy még és még tíz évet tervezgetsz a karriered során itt. Mi történt?
- Ez igaz. Ezt mondtam. Volt egy idő, mikor az életem a F1-eb kívül akartam élni. Most ezt visszavonom, mert a Ferrarinál vagyok. Érettebb vagyok év megváltoztak a nézeteim és sokkal türelmesebb vagyok.
Amikor csatlakoztam a Ferrarihoz, tudtam, hogy egy legendás és varázslatos környezetbe fogok csöppenni, de amit itt tapasztaltam, az minden várakozásomat felülmúlta. Nagyon élvezem az életet a Ferrarinál. Még a második, a nyolcadik és a huszonharmadik helyben is örömömet lelem.
- El tudod képzelni, hogy a jövőben csapatvezetőként tevékenykedsz majd az F1-ben?
- Heh. - kissé felnevetett. - Jelen pillanatban azt mondom, hogy nem, hiszen a versenyzés az, amiben örömömet lelem. Az viszont biztos, hogy nehéz lesz a búcsú, hiszen egész életemben versenyeztem. Vannak terveim, például a hétvégéken gokartozhatok, de az is elképzelhető, hogy valami más munka után nézek.
- Oké. Mit szólsz pár hallgatói kérdéshez most?
- Jöjjenek. - sóhajtott egyet.
- Megszámoltad valaha a kupáid, amiket nyertél? - szemeztem ki egy igen érdekes kérdést.
- Nem. Az apám tudja őket, egy múzeumot szervezett nekik. A gokart, F1, alsóbb formula kategóriás kupák, díjak, jelvények, oklevelek 400 vagy 500 körül vannak. - rántotta meg a vállát mosolyogva.
- Mi volt a legkedvesebb dolog, amit mostanság vásároltál valakinek?
- Egy táska a feleségemnek.
- És bármi, amit nem tudnál megvásárolni pénzen? - néztem a szemébe.
- Micsoda kérdés. egy normális életet, elmenni egy étterembe, nyugodtan, "láthatatlanul". A sajtó zaklatása nélkül. - nézett az órájára. 1 percem sem volt hátra.
- Kívánom, hogy ez a vágyad teljesüljön egyszer. Köszönöm, hogy itt voltál és remélem, látunk még itt a stúdióban. Búcsúzóul pedig fogadd Lady Gagától a Poker Face-t.
- Köszönöm a meghívást! Sziasztok!
Sikeresen bekevertem a számot, de mire megfordultam, hogy megköszönöm Fernandonak az interjút, ő már itt sem volt. Kis csalódottsággal, de egyben megkönnyebbüléssel a szívemben léptem ki a stúdióból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése