11. fejezet
Noncsi
A vasárnapi nap elég hosszúra sikeredett. Rengeteg program volt, amit le kellett szerveznem, ráadásul ott volt a Kína utáni szünetre betervezett nagyon-nagy Speed FM értekezlet, amire néhány javaslatot – természetesen csontra megtervezve – muszáj volt kidolgoznom, emellett még a következő hétvége programjain is az utolsó simításokat végeztem.
Azonban a szerencse mondhatjuk úgy, hogy mellém szegődött. Egy visszautasíthatatlan ajánlatot kaptam – amolyan keresztapás stílusban, bár a levágott lófejig szerencsére nem merészkedtek el – a Renault francia csapatfőnökétől. Felajánlották, hogy addig is, amíg a lengyel pilóta lábadozik a sérüléséből, és nem térhet vissza a versenypályára, legyen ő a hétvége egyik napján a szakértő kommentátorunk, amolyan vendég-műsorvezető, aki nálunk sokkal magasabb színvonalat képvisel a Forma-1 technikai oldalát tekintve. Így a mi nőies bájunkhoz társul Kubicsek férfias szakmaisága, ami Solyát elnézve máris hatásos. Mi lesz még itt, ha a csajszi megtudja a nagy hírt?
- Hát te hova készülsz? – érdeklődte meg Es, mikor épp ki akartam lépni a rádió ajtaján.
- Ó, csak át a Renault-hoz egy kis csevelyre. – vigyorogtam rá elégedetten.
- Csak nem felturbózod Kimit a futamra? – mosolyodott el a spanyol csajszi kajánul.
- Nem. – nyújtottam rá a nyelvem. – Robhoz megyek éppen és Erichez..
- Mi jót főztél ki már megint a boszorkánykonyhádban? – vette elő komolyabbik énjét Es.
- Ha elmondanám, meg kéne öljelek..
- Drágaság, ez már nagyon elcsépelt szöveg! – kuncogott a barátnőm.
- Szóval egyáltalán nincs rád hatással? – zuhantam magamba teljesen. Persze csak a szerep kedvéért. – Pedig úgy igyekeztem…
- Akkor igyekezz tovább.. Csókoltatom Kimit! – vágott hátba nevetve, majd utamra engedett. Méltatlankodva folytattam az utamat a Lotus Renault Motorhome-jába.
Fortuna istenasszony ismét mellém szegődött. Mivel rajta voltam a listán – még jó, hogy nem a feketén – nem kellett a bejárat előtt vesztegelnem a biztonsági őrök jóvoltából, egyből beengedtek a hűs, légkondicionált helyiségbe.
A pultnál álló hölgytől kértem egy kis segítséget, hogy mégis merre találom a nagyfőnök irodáját. Francica lévén a csajszi elég lenézően mért végig, úgyhogy kénytelen voltam én is elővenni a bájosabbnál bájosabb mosolyom. A szempárbajból szerencsére én kerültem ki győztesen, így kénytelen-kelletlen útba igazított.
- Nocsak. – mondta mintegy köszöntésként a konditeremből kilépő Jégember, egy kihaltnak tűnt folyosón. – Hát te? Ugye nem egy újabb interjúra akarsz elrángatni?
- Dehogy. Találtam nálad jobb, lelkesebb és nagyobb orrú interjúalanyt. – mosolyogtam rá negédesen, majd kikerülve a finnt, tovább mentem Eric irodája felé. A léptek zajából következtetve, Kimi a nyomomba szegődött.
- És ki lenne az?
- Megtudhatnám, hogy miért érdekel? – vetettem hátra a vállam fölött, beleborzongva az érzésbe, amit az váltott ki belőlem, hogy a leheletét a nyakamon éreztem.
- Csak úgy… - felelte morogva, majd berángatott a szobájába. Pont előtte haladtunk el, annyi időm még volt, hogy a névtábláját elolvashassam. Bezárta az ajtót magunk mögött és a testével nekipréselt.
- Mit csinálsz? – kérdeztem volna felháborodottan, de csak egy jóleső sóhaj kíséretében suttogtam el a kérdést. Igazság szerint, túlságosan élveztem a helyzetet. Sajnos.
- Szerinted? – kérdezett vissza rekedten. – Nem tudom te hogy vagy vele, de nem kellemes dolog álló farokkal versenyezni…
- Vagyis nem a mobiladat érzem? – tettem fel egy ártatlan kérdést, mire megeresztett egy mosolyt.
- És nem is a pénztárcámat.. – csókolt bele a nyakamba, majd már hajtotta volna fel a ruhámat.
- Hééé.. 6 perc múlva a főnöködnél kellene lennem.. Esetleg keress más csajt a feszültség-levezetésre..
- Nem. Te kellesz. Te vagy a legdögösebb csaj a Paddockban. Én pedig csak a legjobbakkal kezdek. – mondta arcátlanul és a ruhám alatt megfogta a melleimet. Bármennyire is lekezelően hangzott ez az egész szöveg, hiába tudtam, hogy nős, nem tudtam neki ellenállni.
- Ízlések és pofonok.. De.. Hadd javasoljak akkor egy köztes megoldást.. – suttogtam én is, majd fordult a kocka. Szelíden, mondhatni kissé remegő kézzel húztam le róla az overált és az alsója felé tapogatóztam.
- Talán le akarsz szopni? - Érdeklődte meg kajánul mosolyogva.
- Arra most nincs elég idő…
- Pedig van még 4 perced… - súgta a fülembe és kicsit megemelt a fenekemnél fogva.
- És szerinted az elég egy kiadós orális nyelvleckére? – kérdeztem méltatlankodva. – Még arra sem elég, hogy a makkodat megfelelő kényeztetésben részesítsem. – felnyögött, mivel az említett testrészt vettem kezelésbe. Nem finomkodtam, gyors mozdulatokkal, keményen verni kezdtem a farkát. Közben Kimi szenvedélyesen megcsókolt, falta az ajkaimat. Egyszer csak ívbe feszült a háta és a kezeim között elélvezett. Rám dőlt, így már ketten támaszkodtunk az ajtónak.
- Jössz este a bulira? – kérdezte meg pár másodperc pihenő után, miközben elrendeztük magunkat. Én még kezet is mostam. Ügyes, okos kislány.
- Igen.
- Úgy készülj, hogy együtt távozunk. – vetette oda, majd kilépett az ajtón. Vegyes érzelmekkel hagytam el én is az aprócska szobát, hogy nyélbe üssem a tervezett kommentátorkodást Roberttel.
A futam közepére vissza is értem a Speed FM főhadiszállására. Fáradtan huppantam le a székemre a tv képernyője előtt, ahol már mindhárom csajszi kényelmesen elhelyezkedett. Gyorsan beszámoltam nekik az elért eredményekről.
- Szóval számítsatok rá, hogy ezentúl vasárnaponként Robert be fog ugrani hozzánk a délelőtti műszakokra, így lesz némi szakmai hátterük is a vartyogásainknak. – mindannyian láttuk, hogy Solya szeme felcsillant.
- Nyugi kislány.. – szólalt meg Laura. – Majd úgy intézzük a beosztást, hogy mindig te legyél szolgálatban..
- Ez igazán kedves tőletek… - forgatta a szemeit pirulva.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! KIMI! – kiáltott fel Es.
- Mi történt? – kaptam én is oda a tekintetem a képernyőre.
- Olyat előzött… De olyat… Húúúúúúúúúú!! Nem volt semmi! Mondhatni gyönyörű! – ájuldozott a spanyol duó egyik fele. – Nézd az ismétlésben, most mutatják! Hárman estek be Alonsoval és Vettelel a kanyarba, Fernando elment Vettel mellett, de Kimi is! Hajmeresztő volt, amit csinált! Épeszű ember itt a fékre taposott volna!
- De ki mondta, hogy a finn normális? – tette fel a költői kérdést Lau.
- Senki. Evidens, hogy a szőke férfiak agyi kapacitása még az átlagosnál is rosszabbak. – csóválta a bukóját Solya.
- Hékás! Szálljatok már le róla! – hörrentem.
- Miért, inkább te másznál rá? – vigyorgott Es rám, cserébe pedig kapott egy nagyon csúnya pillantást.
A futam a következő eredménnyel zárult: Fernando, Kimi, Sebastian, Schumacher, Rosberg, Jaime, Petrov, Heidfeld, Kobayashi, Massa végzett az első 10 helyen és szereztek ezzel pontot. A dobogós közvetítést nézve láttam, hogy az első két hely tulajdonosai eddigi szokásuktól eltérően, igen mosolygós állapotban vannak. Nem is csoda. Eddig egyetlen futam sem úgy sikerült nekik, hogy reményt láthattak volna a végső győzelemre, de ezzel az eredménnyel és a bezsákolt pontokkal még éppen visszahozták magukat a játékba.
Mind a négyen fáradtan szedtük össze a cuccainkat, majd a hotel felé vettük az irányt. Kivételesen mind a négyünknek külön szobája volt, így a fürdőszobán sem kellett osztozkodnunk. Kihasználtam az alkalmat, úgyhogy forró vizet engedtem a kádba, belenyomtam vagy fél üveg habfürdőt és elmerültem a habokban.
Nagyon jól esett a forró víz, élveztem, ahogy életre kelti az összes porcikámat. Nem nagyon akaródzott kimászni innen, de aztán gondoltam egy merészet. Beálltam a zuhany alá és ezúttal hideg vizet folyattam magamra. Ez még jobban felélénkített. Elkezdtem azon töprengeni, hogy mit vegyek fel a partira, így csak egy törölközőbe csavarva sétáltam vissza a hálóba. Bekukkantottam a szekrényembe, de még azt sem tudtam eldönteni, hogy milyen fehérneműt vegyek fel. Ekkor kopogtak az ajtómon. Bosszankodva mentem oda a bejárathoz, majd nem túl szélesre tárva, kinyitottam azt. Meglepetésemre, Kimi állt előttem, teljes életnagyságban. Egy akkora üveg Mumms pezsgővel a kezében, amiket a futamon kap az első három helyezett.
- Szia. – köszönt, majd ahogy tetőtől talpig végigmért, lassú mosolyra húzta a száját. – Gondoltam, tarthatnánk egy VIP bulit.. Csak ketten. – fűzte hozzá, majd választ sem várva, bejött a szobába. Se köpni, se nyelni nem tudtam, bár azt sejtettem, hogy ez utóbbi nem sokáig lesz így.
- Nyugodtan gyere beljebb. – mondtam neki, csak úgy a miheztartás végett. Kényelmesen leült az egyik fotelbe, kinyitotta a pezsgőt és várakozón rám nézett. – Mi lesz a feleségeddel? – szaladt ki a számon a kérdés. Picit elhalványult a száján a mosoly, de higgadtan válaszolt.
- Amiről nem tud, az nem fog fájni. És amúgy sem érdekelné. – rántotta meg a vállát, majd a szemembe fúrta a tekintetét. Úgy vonzott magához, mint a mágnes. Torkomban dobogó szívvel néztem végig a finnen. Egy egyszerű fehér póló és farmer volt rajta. Szokványos szerelés, de rajta észbontón állt. A csípőmet ringatva sétáltam oda hozzá és elé álltam.
Lehajoltam hozzá és megcsókoltam, ezalatt pedig lehúztam a zipzárját. Kicsit megemelkedett a fotelben, így alkalmam nyílt lehúzni róla a nadrágját és a boxerét. Eközben Kimi is megoldotta a csomót a törülközőmön, így előtte is feltárult a meztelen valóság. Kajánul elvigyorodott és én imádtam ezt a tekintetét. Élveztem, hogy ilyen hatással vagyok rá.
Lassan térdeltem le elé és egy utolsó vágytól fűtött pillantás után bepótoltam a délutáni hiányosságot. Élvezettel kaptam be a farkát és nyaltam végig a tövétől egészen a makkja hegyéig. Rászántam a kellő időt a minden téren kielégítő nyelvmunkára. Hiába, szerettem a szex eme vállfaját. Imádtam, hogy miközben egyik kezemmel a herezacskóit izgatom, a nyelvemmel a makkjával játszadozom. Ez láthatóan az őrületbe kergette, de az is, amikor teljesen elnyeltem őt.
Nem nyögdécselt túl hangosan, de ahogy a fotel széleit markolta mindkét kezével, mindent elárult. Szabad kezemmel picit belevájtam a körmeimet a combjába, de ez már sok volt neki a jóból. A számba élvezett. Elégedetten dőltem kicsit hátra, és figyeltem, ahogy kapkodja a levegőt.
- Erre tényleg érdemes volt rászánni az időt. – szólalt meg halkan és a mondat végére biggyesztett egy kuncogásfélét. – 44 perc… Nem semmi… - vigyorodott el.
- Én mondtam.. – rántottam meg a vállam és simogatni kezdtem a férfiasságát.
- Csak nem harcra kész állapotba akarsz hozni?
- De igen… Te már kétszer elmentél, én viszont még mindig itt vagyok kielégítetlenül… - sóhajtottam bánatosan, majd ahogy a kezeim között életre kelt a farka, nemes egyszerűséggel felálltam a földről és Kimi ölébe helyezkedtem el, lovagló ülésben. Még nem hatolt belém, a combjain foglaltam helyet.
A kis gonosz a kezébe vette a férfiasságát és hozzám dörgölte, éppen csak megcsiklandozva a bejáratot.. Felnyögtem, mire roppant elégedett fejet vágott. Kicsit megemelkedtem és rácsusszantam a farkára.
Kimi két kezével a derekamat ölelte, a melleimet pedig csókolgatta, kicsit harapdálta. Én eközben lassú tempót diktáltam, igyekeztem kiélvezni minden pillanatot, amit bennem töltött. Ahogy egyesült a testünk, úgy éreztem, hogy teljes, egész emberré váltam. Érdekes módon, Kimi türelmetlenül nyögött fel alattam. Lenyúlt a fotel mellé készített pezsgőért és egy nagyot kortyolt belőle, utána nekem is átadta az üveget. Miután mind a ketten ittunk valamennyit a nedűből, visszahelyezte a palackot a földre és engem is a karjaiban tartva, az ágyhoz vándorolt.
Levágódtunk rá, a lábaimat a nyakába vonta és ezúttal ő kezdte el diktálni a tempót. Nem finomkodott, gyorsan, keményen dugott, néha pedig egy-egy lökést elmélyített.. Észvesztően csinálta! A kéjtől vezérelve szinte dobáltam magam az ágyon, néha ott karmoltam őt, ahol értem, de ez nem zavarta a finnt… Láthatóan még inkább izgalomba hozta. Imádtam az együttlét minden percét. Élveztem amíg tartott és amikor az orgazmus mindkettőnket elért, felrántott magához és egyetlen vad csókban forrtunk össze.
De az éjszakának még mindig nem volt vége. Egymáséi lettünk újra és újra, sűrűn váltogatva a pózokat, hol hosszabb, hol rövidebb aktusokat produkáltunk. Ahogy jött. Mindenestre a hajnali derengés kissé észhez térített mindkettőnket.
Közösen álltunk be a zuhany alá, mondanom sem kell, hogy ott is huncutkodtunk egy keveset. Szerencsére megúsztuk baleset nélkül, de nekem már akkor azon kattogott az agyam, hogy nemsokára vége ennek az őrületnek és nekem ez az éjszaka bizony többet jelentett, mint Kiminek. Bárhol, bármikor, bármelyik nőt megkapja. Ma én kellettem neki, de nem azért, mert érez valamit irántam, csupán csak megkívánt. A beszéde is erről árulkodott.
Amikor öltözködni kezdtünk, már gombóc nőtt a torkomban. Nekem még be kellett pakolnom a bőröndjeimet is, hiszen viszonylag korán, reggel 7-kor indulunk a repülőtérre és irány Párizs. És ahogy elnézem, Kimi sem úgy tervezte, hogy itt alszik. Sajnos. Jó lett volna vele együtt álmodni valami szépet.
- Ez fantasztikus éjszaka volt. – húzott magához, miután belebújtam a farmeromba. Végigsimított a fenekemen. – Igazi vadmacska vagy. Nem finomkodsz túlságosan és még életemben nem volt ilyen jó szopásban részem. A következő futamon megismételhetnénk ezt az estét, ha gondolod.. Én örülnék neki… És ha van időd, a szünetekben is összefuthatnánk egyszer-egyszer.. – súgta a fülembe, de úgy, hogy a lehelete égette a bőrömet. Én hülye, pislákolni kezdett bennem a remény. – De persze erről senkinek egy szót sem! – fűzte hozzá szigorúan. Átgondoltam az ajánlatát.
- Rendben.. – bólintottam gyorsan. Kileste a mobilomból a számomat és elmentette a saját telefonjába.
- Keresni foglak. Ebben biztos lehetsz. – zárta le a beszélgetést, majd még egyszer utoljára megcsókolt és visszament a saját szobájába. Én pedig nem tudtam eldönteni, hogy a félig-meddig hivatalossá tett szeretői státuszomtól rám törő sírógörcsnek engedjek, vagy inkább az éjszakai kiadós kefélés miatt örüljek…. Mindegy.. A következő esténkig még kitalálom.. Addig is.. Irány a repülőtér, a cél Kína. De a lányoknak, hogy magyarázom ki a kihagyott bulit??
